A rendezvényt Debreczeni-Droppán Béla a Honismereti Szövetség elnöke nyitotta meg ünnepi köszöntőjével, amiben ismertette a jelenlévőkkel a nap korábbi időpontjában lezajlott ülés egyik központi témáját: az idén júliusban megrendezésre kerülő LI. Országos Honismereti Akadémia rendezvényének tematikáját, ami Honismertető nagyságaink – Bél Mátyástól Bálint Sándorig címet viseli. Elnök úr jelezte Bél Mátyáshoz (1684–1749) köthető jeles évfordulókat, amelyek az Akadémia témaválasztását inspirálták, ugyanis születésének 340. évfordulójára, valamint halálának 275. évfordulójára emlékezhetünk. A honismeret napja is Bél Mátyáshoz köthető az is, hiszen 1684. március 24-én született Nagyócsán. Folytatásban Bél Mátyás életébe és munkáságába nyerhettünk rövid betekintést és végül honismereti mozgalomra gyakorolt felbecsülhetetlen hatása lett érzékeltetve.
A nap első előadója Zsigmond Gábor történész, a Magyar Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese volt, aki „175 éve született Balázs Mór, aki mozgásba hozta Budapestet” címen tarott előadást. Amint a címből is kiderül, az előadás központjában Budapesti Városi Villamosvasút Társaság alapító vezérigazgatója: Balázs Mór (1849–1897) állt, aki a jelenlegi budapesti tömegközlekedés létrejöttének meghatározó, bár méltatlanul elfeledett alakja volt. Az előadás során megismerhettük munkásságának meghatározó mozzanatait, terveit és magát az embert is. Neki köszönhető Budapest első elektromos villamoshálózatának kiépülése, aminek az első vonalát 1891-ben adták át. Az ő cége a Budapesti Földalatti Villamos Közúti Vasút Rt. hozta létre Európa második földalatti vasútját, melyet 1896-ban adtak át Ferenc József jelenlétében, aki „legkegyelmesebben megengedte, hogy a Ferencz József Földalatti Villamos Vasút nevet viselje”. Említésre méltó terve pedig még Budapest földalatti metróhálózatának tervrajza, amit ő készített, amely szinte azonos a ma is működő metróhálózattal. Ebben az időben Budapest Európa innovációs tömegközlekedési központja volt neki köszönhetően. Az előadás további részében Balázs Mór személyiségével, származásával és életével ismerkedhettünk meg. Végül pedig azzal a ténnyel záródott, hogy Balázs Mórt méltatlanul elfelejtettük.
A második előadást Száraz György a Magyar Lovaregylet elnöke „150 éve született Kincsem, a magyar csodakanca” címen tartotta. Az előadás központjában Kincsem, „a magyar csodakanca” állt akinek születése 150-ik évfordulójára emlékeztünk meg. Az prezentáció során megismerkedhettünk azzal a lóversenyzés szempontjából kedvező magyar légkörrel, ahová Kincsem beleszületett Tápiószentmártonon. Továbbá tulajdonosa Blaskovich Ernő és edzője Robert Hesp munkásságával. Már 1875-ben egyévesen több vevője is akadt, ugyanis látszódott, hogy Kincsem nem akármilyen versenyló lehet, Blaskovich viszont nem adta el. A talajminőség miatt Gödre építettnek neki istállót, ahol komoly edzésben részesül Hesp által, ahonnan még azelőtt híre ment Kincsemnek Európában, hogy akár egy versenyt is futott volna. Kétévesen 1876. nyarán Berlinbe futotta első versenyét, amit utcahosszal nyert meg és ahogyan az azt követő 10 versenyt is. Kincsem a veretlen lovak csúcstartója: összesen 54 versenyt nyert meg. Hírneve csúcspontján angol ladyk a sörényéből tincseket ékszerként hordtak.
Harmadik programpontként Debreczeni-Droppán Béla tartotta meg a Honismeret folyóirat 2024/1 évfolyamának lapszámbemutatóját. A bemutató során ismertetésre került a folyóirat megalakulásának története, amit az 1972-es „Röpülj Páva!” című televíziós műsor inspirált. Azóta már több mint 300 lapszám jelent meg. Megjegyzendő még, hogy ez volt az első lapszám, ami Debreczeni-Droppán szerkesztésében jelent meg. Ezek után a folyóirat különböző rovatai kerültek bemutatásra. A legtartalmasabb rovat ebben a számban a „Termés” volt, ahol közép- és a koraújkori magyar történelem különböző témáiból születtek különböző tanulmányok. Szakmai jellegű rovatokban, mint például „Évfordulók”, „Iskola és Honismeret”, „Köz-gyűjtemények” jelentek meg tudományos munkák, míg a „Zsenge termés” és a „Krónika” rovatokban pedig a szövetség életében történő hírek és megemlékezések jelentek meg, mint pl.: beszámolók a bonyhádi XXVII. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémiáról vagy megemlékezés a címlapon is található dr. Kováts Dánielről: irodalomtörténészről és Kazinczy-kutatóról. A „Könyvespolc” rovatban pedig recenziók olvashatók.
A rendezvény utolsó programpontjaként Simonik Péter helytörténész, a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense tartott „Temetőkutatás és helytörténetírás. E-könyv és adatbázis a tatai zsidó temető 18-21. századi sírköveiről” címen előadást. Az előadás fő témája az idén megjelent online elérhető tanulmánykötet és adattár: „Legyen lelke Isten árnyékában”. A tatai zsidó temető története és 18-21. századi sírkövei címen. A kötet megjelenését az inspirálta, hogy Tatán és Tóvároson a 18. századtól kimutathatóan jelentős számú zsidó kisebbség élt, akiknek a történetét írott és levéltári források hiányában nem sikerült teljeskörűen feldolgozni. Viszont Tatán a mai napig van egy működő zsidó sírkert, amelynek a legkorábbi sírköve feltehetően 1743-előtti. Ami viszont a zsidó sírkövek sajátossága, hogy ezeken jóval több információ található, mint a keresztény sírköveken, amelyek által fel ehetett dolgozni a tatai zsidóság történetét. Foglalkozott már korábban a feliratokkal Goldberger Izidor tatai rabbi, aki leiratokat készített egyes sírkövekről. A probléma viszont ott kezdődik, hogy ezek héberül lettek elkészítve, és Goldberger a leiratokat nem fordította le magyarra. Így alakult 2021-ben egy munkacsoport Dr. Bányai Viktória szervezésében, melynek célja volt a feliratok lefordítása és azokból nyert adatokból egy használható adatbázis létrehozása. Simonik Péter ennek a folyamatnak a módszertanát vázolta fel a közönség számára. Hosszú és fáradságos munkának meglett az eredménye, ugyanis elkészült a használható adatbázis és a könyv is megjelent számos tanulmánnyal. A sírkövek jellege miatt több tudományterület például a történelemtudomány, művészettörténet, vallástörténet kutatói használhatják ezt a kötetet, amivel így megnyílt a kapu a tatai zsidó község történetének feldolgozásához.
Szöveg: Svábi-Kovács Viktor
Fotók: Fulló Anna