125 éve született az egyik legnépszerűbb magyar színésznő, Bajor Gizi.
“Érdekes, – vélte a színészi hivatásról – hogy engem, bármilyen szerepről essék is szó, legyen az nehéz vagy könnyű, mindig kimondhatatlan öröm tölt el s tiszta nemes szándékú ambíció ragad meg, s készít elő minden szerepemre. A jó színművésznek kitűnően kell ismernie az életet, nem szabad félnie, gyámoltalannak lennie, ha előtte a játszandó szerep új, nem ismert érzést vagy tartalmat mutat. Legyen az kétségbeesett sírás, riadt sóhajtás, sikoltó harag, impozáns erő, madárszívű hang, bölcs fukarság, franciás szellemesség, avagy skót darabosság, vagy támadó szenvedélyt játsszál is véres marású gondolatokkal, vagy talán ha az ördög aranyait csillogtatod is kezedben!”
Nagyapja, Beyer Rudolf Görgey Artúr vezérkari főnöke volt az 1848/49-es szabadságharc alatt, nagyanyja német bárónő, édesapja, Beyer Marcell Németországban tanult bányamérnök, édesanyja olasz származású.
Korán, kisgyermekként elkötelezte magát a színészet mellett és állandóan szerepelni akart: “Már négy-öt éves koromban magamra akartam vonni a figyelmet – emlékezett vissza gyermekkorára. Kosztümöket csináltattam a hálóingből meg színes szalagokból, a szobában körbeültettem a babákat, fölmásztam egy sámlira, és verseket szavaltam, énekeltem, szóval, produkáltam magam nekik.”
Bajor Gizi – akkor még Beyer Gizella – a szülők tudta nélkül felvételizett a színiakadémiára. A Színművészeti Akadémiát 1911 és 1914 között végezte, többek közt Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványaként. Az első világháborút megelőző hetekben volt a Színművészeti Akadémia vizsgaelőadása, Szigligeti Ede Nőuralom című vígjátéka, amelyben – ahogy a korabeli kritika emlegette – „egy karcsú, fekete leányka” lépett fel először és keltett feltűnést, akit Beyer Gizellának hívnak. Az előadás után rögtön szerződtette a Nemzeti Színház.
Tóth Imre igazgatása alatt eleinte nem kapott nagy szerepeket. Shakespeare Julius Ceasarjában például csupán Lucius lehetett, Brutus szolgája. Később főképp Ligeti Juliska naiva-szerepkörének megfelelő, vagy ahhoz hasonló szerepekben játszott két-három évig, többnyire pár szavas szerepeket. Első főszerepe Gárdonyi Géza Annuskája, majd átvette Csiky Gergely A nagymama című darabjában Márta szerepét tanárától, Csillag Teréztől.
Ambrus Zoltán igazgatása alatt a Nemzeti Színházban a fiatal rendezőké lett a főszerep, akik felismerték Bajor Gizi tehetségét. A fiatal fővárosi színésznő kitűnően helytállt Móricz Zsigmond Pacsirtájában mint parasztasszony. Bródy Sándor Dadájában Erzsébet alakjának megformálását vitte sikerre. Varsányi Irén a Vígszínház kiváló színésznője korábbi szerepének ifjú megformálójáról rendkívül kedvezően nyilatkozott: „színes, bájos és mély érzésű ez a fiatal lány! Egész alakítása – felfogásban, megérzésben – végtelenül tetszett nekem!” E sikernek köszönhetően kapta meg minden fiatal színésznő álomszerepét, Shakespeare Júliáját. Az előadásról Kosztolányi Dezső elismerő szavakkal emlékezett meg: „Bayor Gizi helyes és ép ösztönnel játssza Júliát, egésznek és egészségesnek, hívőnek és túlzónak, egy délszaki olasz nőnek, eleinte huncutul, süldő kacérsággal, később azzal a sötétséggel és tragikai elszántsággal, mellyel csak a nagy-nagy fiatalság képes.”
Egy rövid ideig tartó magánszínházi kiruccanás után, midőn Karl Schönherr rémdrámájában a Gyermektragédiában alakított óriásit, visszatérve a Nemzeti Színházhoz már igazi nagy főszerepeket vitt sikerre. Mária királynő Voinovich Géza nagy történelmi drámájában, a Mohácsban. Miranda Shakespeare A vihar című drámájában, amelyet 30 éves szünet után 1920-ban újítottak fel Hevesi Sándor rendezésében, majd következett Titánia szerepe a Szentivánéji álomban. A makrancos hölgy bősz Katájaként szintén kirobbanó sikert aratott.
Hevesi Sándor igazgatása alatt aztán végleg kiteljesedett tehetsége. Gyakorlatilag Hevesi Sándor Bajor Gizire építette fel műsorpolitikáját, a darabok sikerének egyik közös titka, maga: Bajor Gizi. És nem csak Hevesi ismerte fel a színésznő egyedülálló képességét, hanem az írók is. Szinte valamennyi Herczeg Ferenc-, Csathó-, és Zilahy-darab főszerepét Bajor Gizi játszotta. “A színésznek együtt kell dolgoznia az íróval – vélte a színésznő. „Kitűnő szerzőim többnyire meghallgattak, olykor-olykor teljesítették is színpadi ösztöneim kérését. Írók között nőttem fel, hálás vagyok érte a sorsnak. Talán ettől fejlődtem, ez a titka sikeremnek is.”
1924-ben néhány darab erejéig a Magyar Színházhoz szegődött, Shaw Szent Johannájában nyújtott felejthetetlen alakítást. A Nemzetihez visszatérve első kiugró szerepe Zilahy Lajos commedia dell’arte-jában, a Zenebohócokban adódott, Csortos Gyula és Jávor Pál partnereként. A kritika, a közönség egyaránt elragadtatással beszélt akkoriban az előadásról. 1928-ban már a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezték ki.
1937 – a Nemzeti Színház jubiláris esztendeje. A színház fennállásának százados évfordulója. Az ünnepi események egyike Herczeg Ferenc A kék rókájának felújítása Bajor Gizi és Rajnay Gábor, Kiss Ferenc és Jávor Pál főszereplésével. Élő író művében sem azelőtt, sem azután nem aratott Bajor Gizi ilyen páratlan sikersorozatot. “Meg kell állapítani – mondja az előadásról kritikájában Bisztray Gyula -,hogy Bajor Gizi mély hatással a szuggesztió ritka fokán álló művészettel játszotta ezt a szerepet.” A közönség nem is bírt betelni csodálatával. Októbertől májusig kétszázkilenc estén át maradt műsoron a A kék róka. “Az ő Cecilje a pesti Szfinx volt, szépséges, bódító, szomorú, szerencsétlen, de örökre kiismerhetetlen igazi Nő…” – mondta a darab rendezője, dr. Németh Antal. 1939-ben Moreto spanyol költő Donna Diana című vígjátékának főszerepét játszotta. A darab akkor már a hazai színpadokon több mint százesztendős múltra tekintett vissza. Bajor Gizi sikere méltó folytatása volt Lendvayné Hivatal Anikó, Felekiné Munkácsy Flóra és Márkus Emília alakításának. Ezt követően Bókay János Feleség című vígjátékának Anna-szerepét kétszáz estén át adták telt házzal. Ibsen 1941-es Nóra előadása valóságos ünnep a magyar színpadokon, főképp az akkor már a második világháború távoli zajától, zsidóüldözésektől, munkaszolgálatról, besorozásoktól kísért hangulat közepette.
Színpadi eredetisége, természetessége általános feltűnést keltett.Miközben premierjei ünnepszámba mennek, sikerei fényesen ragyognak, ő talán az egyetlen, akinek nimbusza annyi esztendőn át töretlen maradt a korabeli színészvilág berkeiben. Nem került a lapok pletykarovatának főhelyére, nem voltak botrányos események körülötte. Mondják, hogy mindez a művésznő kvalitásain túl annak is köszönhető, hogy talán a legvisszavonultabb életet élte társai és kollégái között. Bajor Gizit a színpadon kívül a pesti publikum sohasem látta. Nem járt bárokba, éttermekbe, nem ült feltűnő helyen a kávéházak teraszain, nem sétált a korzón, karon fogva valamely deli kollégájával, kacéran kuncogva és sugdolódzva, s talán ez a fajta láthatatlanság csak növelte és értékessé tette nimbuszát. Ő volt az egyetlen olyan színésznő a harmincas évek közepe felé, akit minden fellépése után megvárt rajongó közönsége a színházi kiskapunál. Az ő személye még akkor is romantikát hordozott, és azt a feltétlen hódolatot, amely régebbi korokban kijárt az igazán nagy színésznőknek, és ami már a harmincas évek közepére is kiveszőfélben lévő adománnyá lépett elő.
A háború alatt bátor fellépésével tűnt fel. Keresztfiát, az író Vajda Miklóst a nyilasok fogságából hozta ki; és sok embert bújtatott saját villájában, a mai Bajor Gizi Színészmúzeum épületében. A háború után támogatta Gobbi Hildát a Horváth Árpád Népi Kollégium létrehozásában is, ahol olyan fiatalok jutottak tanulási lehetőséghez, mint például Váradi Hédi, Psota Irén, Szirtes Ádám, Soós Imre és Jancsó Miklós. 1945 után még több emlékezetes alakítást nyújtott. A Magyar Színházban újra játszotta Heltai Jenő A néma levente című színdarabjának Zíliáját, vagy Hervé Lili című operettjében a fiatal Lili helyett immár az érett korú Lilit személyesítette meg kirobbanó sikerrel. A Nemzeti Kamaraszínházban sokszor láthatta az akkori közönség, Shakespeare Antonius és Cleopatra negyedszázados felújításában éppúgy, mint Lope de Vega igazi spanyol ízű felszabadult vígjátékában, A kertész kutyájában.
Halála rejtélyes körülmények között, 1951 februárjában következett be. A színésznőnek harmadik férje, a súlyos betegségben szenvedő Germán Gyula orvosprofesszor adott be halálos adag morfiumot féltékenysége és felesége megsüketülésétől való, minden bizonnyal téves félelmei miatt, majd magával is végzett.
A színésznő 1930-ban Corvin-koszorút, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
Takács István írása nyomán (www.szineszkonyvtar.hu)