Nem tudták átlépni a magyar határt, a hazaszeretet áldozataivá váltak…
Magyary Zoltán, az elismert közigazgatás-professzor és felesége, a filozófus, nőmozgalmár Techert Margit 1945 márciusában az oroszok és a Szálasi-rendszer elől Tatára, majd a 25 km-re fekvő héregi erdészházba menekültek. Itt találtak rájuk orosz katonák. Olyan mély megaláztatást kellett átélniük, ami után a mélyen katolikus vallású házaspár búcsúlevelet hagyott hátra: „Isten kegyelmét kérve és összes bűneink újabb megbánásával határoztuk el a halálban való együttmaradást.” Ezután Magyary főbelőtte feleségét majd a fegyvert önmaga felé fordította.
„A régi világ összeomlott”
Magyary Zoltán és felesége a német megszállás, majd az országban kialakuló fronthelyzet elől Nyugatra menekülhettek volna. Magyaryt Zürichben professzori katedra és fényes karrier várta. Elindultak 1944. október 14-én Nyugat felé, de a határt már nem tudták átlépni, nem tudták itthagyni Magyarországot, amelyért egész életükben dolgoztak. Magyary így fogalmazott búcsúlevelében: „A régi világ összeomlott. Mulasztásaiért, hála Istennek nem érzem magamat felelősnek. Nagyon mély változás lép a helyébe, amelyet megértettünk és Feleségemmel együtt készültünk a nagy feladatra, hogy szerencsétlen országunk az új világba annak helyes felismerésével illeszkedjék bele. Az átmenetet a tatai „mintajárásban” akartuk átélni, amelynek fejlesztéséért teljes odaadással éltem. Fájdalom, a háború ezt a járást várakozásom ellenére kegyetlenül megtaposta és itt a tegnapi napon a lelki megpróbáltatásnak olyan mélypontjára jutottunk, amely elzárja az átjutás útját és elveszi a jövőbeli eredményes közreműködés reményét.”
Megrendítő búcsúlevelüket Nagy Ferenc közli, az 1995-ben megjelent In memoriam Magyary Zoltán című kötetben.
Az embereket szolgáló közigazgatásért
Még a Monarchia idején, 1888 júniusában, tatai katonatiszti családban született Magyary Zoltán, ahol fiatal korában elsajátíthatta a rendet, fegyelmet és szervezési készségeket. Mély, vallásos nevelést kapott, tanulmányait a piaristák budapesti gimnáziumában folytatta. Hivatali, közszolgálati pályára készült. A Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett diplomát. Egész életében a korszerű közoktatásért és az állampolgárokat szolgáló közigazgatásért dolgozott teljes odaadással.
Oktatás- és tudományszervezés
1930-ig, Klebelsberg Kunó oktatási miniszter személyes munkatársaként kettőjük nevéhez fűzhető a modern magyar tudománypolitika kialakítása. Magyary Zoltán felismerte, hogy Magyarország a 20. században a természettudományok beható művelésével válhat versenyképessé az ipari-gazdasági világversenyben. A biológia tudományág fontosságát felismerve 1937-ben ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Angliából. Klebelsberg Kunóval közösen, Magyary szervező zsenije segítségével alakították ki többek között a Collegium Hungaricum hálózatot, több ösztöndíjat alapítottak, Magyary szerepet vállalt a kolozsvári egyetem Pécsre, illetve Szegedre történő áttelepítésében és további számos kulturális-tudományos szervező tevékenység mellett létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot.
A nemzetközi hírű tudós
A 42 éves tudóst, egykori alma materébe közigazgatási professzornak hívták. Bethlen István pedig megbízta a közigazgatási rendszer átalakításával, racionalizálásával. Ekkor Magyary a közigazgatás tudományos oktatására, kutatására, korszerűsítésére megalapította a Magyar Közigazgatástudományi Intézetet. A tudós munkásságát nemzetközileg is elismerték, 1936-tól a Brüsszeli Nemzetközi Közigazgatástudományi Akadémia alelnökévé választották.
A magyar közigazgatás reformtervezete
Folyamatosan dolgozott a magyar közigazgatás megújításán, szülőhelyére kidolgozott egy „mintajárási tervet” (tatai minta-járás), hogy a régi, korszerűtlen nemesi vármegyék átalakulhassanak szociális, az állampolgárokat hatékonyan szolgáló megyékké. Hangsúlyozta, hogy közigazgatási korszakváltásra és szemléletváltásra van szüksége Magyarországnak, ugyanis az egykori preindusztriális államberendezkedést fel kell váltania a posztindusztriális közigazgatási rendszernek. Főműve 1942-ben, Magyar közigazgatás címmel jelent meg.
Munkájának gyakorlati megvalósulását, azonban már nem érhette meg. Korszerű, napjaink kihívásaira is megoldást kínáló tervezetét a mai napig tanítják és alkalmazzák a közigazgatás területén. A 2010-es közigazgatási reformban is meghatározó szerepet játszottak elképzelései.
Emlékezete
A héregi erdészház előtt, a Gerecse „bejáratánál” 2003-ban a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság és Héreg Község Önkormányzata kopjafát állított emléküknek. Túrázáskor, vagy épp a Gerecse 50 teljesítménytúra rohanásában ne felejtsünk el megállni a kopjafánál, és emlékezni a hazájukat mindenek előtt szerető és szolgáló házaspárra, életük és munkásságuk példaként állhat előttünk.
Magyary Zoltán nevét és szellemi örökségét őrzi az 1995-ben alapított tatai Népfőiskolai Társaság, a szintén tatai művelődési ház, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen szakkollégiumot és az 500 fős nagyelőadót is róla nevezték el. A szaktudományban elért eredményei máig meghatározóak.
Kapcsolódó oldalak
Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán, MTA Könyvtára, Budapest, 1995.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MTAKonyvtarKiadvanyai_EKK_33/?pg=0&layout=s
A mai közigazgatás-oktatásában, szervezésben betöltött szerepéről:
Dr. Kovács Zoltán: A köz szolgálatában, Rubicon OnlinePlusz 2018/3.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_koz_szolgalataban
Máthé Gábor: Magyary Zoltán tudománytörténeti jelentősége, Polgári Szemle, 9. évf. 3–6. szám, 2013.https://polgariszemle.hu/archivum/81-2013-oktober-9-evfolyam-3-6-szam/tudomany-felsofokon/552-magyary-zoltan-tudomanytoerteneti-jelentosege
Pálné Kovács Ilona: Magyary Zoltán és a magyar közigazgatás, Tér és Tudomány, 25. évf. 3. szám, 2011. http://epa.niif.hu/02200/02251/00044/pdf/EPA02251_Ter_es_tarsadalom3800.pdf
Juhász Zoltán András
