Halász Péter, a Honismereti Szövetség korábbi elnöke Felvidékről menekült szülőktől, Budapesten született fiatalemberként, egyetemista korában kapcsolódott be az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomba. Első gyűjtését gödöllői gazdászhallgatóként nagyapja szülőfalujában, Hollókőn végezte a Néprajzi Múzeum éves pályázatára, s társával, Németh Józseffel mindjárt első díjat nyert a hagyományos paraszti életből éppen akkor kiszoruló eszközök bemutatásával. Tanár szeretett volna lenni, de a Toldy Ferenc Gimnázium eltanácsolta a pályától az 1956-os forradalom első évfordulója megünneplésének megszervezésében való részvételért. A diákok csupán a magyar Himnuszt akarták elénekelni, természetesen nem hivatalosan. Így lett a sertéstartás ökonómiájának szakértője az 1980-as évek közepéig, de tevékenysége már a kezdetektől szorosan összekapcsolta a magyar falu és falusi lakosság életének kutatásával. Bár nem lehetett magyar–történelem–biológia szakos tanár, életében agrármérnökként elsősorban a falun élő embereket, művelődésszervezőként az elszakított területeken élő magyar közösségeket, önkéntes néprajzosként pedig leginkább a Moldvában élő csángómagyarok identitását szolgálta, sorsuk jobbrafordítására törekedett.

Sikerült tehát egyesítenie a „hivatalos” és a „szabadidős” munkáját, s hite szerint népe javára dolgozott mindkét területen szóval, tettel és írással. A honismereti mozgalomban találta meg a lehetőségeit, hogy a diktatúra idején megvallja, annak végeztével pedig kiteljesítse és szolgálja a magyarságot.