Gyökerek

A honismereti mozgalom előzményei a magyar történelem kiemelkedő korszakaiban, legjobbjaink törekvéseiben gyökereznek. A felvilágosodás idején, majd a reformkorban, továbbá a kiegyezést követően született országleírások: Bél Mátyás, Fényes Elek, Pesty Frigyes, Orbán Balázs, Borovszky Samu és mások munkái tekinthetők a szervezett honismereti mozgalom előképének. Közös ezekben a törekvésekben, hogy a hon jobb, teljesebb megismerését szolgálták, de nem öncélúan, hanem az ország megreformálása, gazdaságának jobbítása, népének boldogulása érdekében. Ez a szellemiség figyelhető meg a 20. század első felében kibontakozó nemzeti irányzatokban: a maradék országban a népi írók Magyarország felfedezése sorozata, a Felvidéken a Sarló mozgalom, Erdélyben a falukutató táborok szervezkedése. A trianoni megrázkódtatásból ocsúdó ország természetes védekezési reflexe volt ez, amely az elveszett államiság helyett a megtalált népiség lehetőségeiben kereste a nemzet jövőjét. A honismereti mozgalom forrásvidékéhez számíthatjuk a hazai cserkészmozgalmat is, amely a trianoni trauma közepette a nemzeti öntudat újjáéledésének egyik oszlopa lett, majd a második világháború után kibontakozó önkéntes néprajzgyűjtő mozgalmat, Morvay Péter vezetésével.

Erre a múltra alapozva a honismereti mozgalom több évtizede vesz részt sorskérdéseink feltárásában, megismerésében, a demokratikus közélet, az önkormányzati törekvések megvalósításában, hagyományainak ápolásában, értékeink őrzésében. Kezdeményezi és támogatja az etnikai csoportok, nemzeti kisebbségek sajátosságainak fennmaradását. Áttekinti a szomszéd népekkel való történelmi együttélésünk tapasztalatait, merít az ezekből származó kulturális egymásra hatás eredményeiből, és munkálkodik a kapcsolatok elmélyítésében.