Az államszocialista időszakban a Hazafias Népfront (továbbiakban: HNF) keretein belül számos országos jellegű honismereti és évfordulós vonatkozású tevékenységet szerveztek meg, vagy éppen támogattak.
A HNF már 1983-ban elkezdte – a korabeli kifejezés szerint – az 1985. évi „felszabadulási” ünnepségek szervezését, a kerek évforduló miatt nagy külsőségeket tervezve. A HNF Országos Tanácsa egy nagyszabású ötletet is magáévá tett: a négy évtized alatt elért „eredmények”-et látványosan elkészített fényképeken, fotósorozatokon kell rögzíteni.
A koncepciót összefoglaló dr. Székely György, az Országos Honismereti Bizottság elnöke szerint a Magyarország településeiről eddig készített felvételeket esetiek, szétszórtak, és technikailag is túlzottan változatosak, ezért tudományos, valamint közéleti szempontból felhasználhatatlanok. Egy egész országra kiterjedő mozgalmi munkával a „dolgozó tömegek” mindennapi életének megismerése válna lehetővé, még akkor is, ha azok nem minden esetben „festői keretekben” történik. Véleménye szerint az elkészült fényképgyűjteményeket össze lehetne mérni minden fellelhető, az 1945. évből (!) származó, vagy legalábbis az 1965-ös állapotokat mutató fényképekkel, levelezőlapokkal, vagy bármely rendelkezésre álló képanyaggal.1
A részletek kidolgozása során egzaktabb követelményeket és szempontokat is összeállítottak, amelyek alapján a fényképeket el kellett készíteni. Az ország szinte minden települését be kívánták vonni a kezdeményezésbe – kivéve az ötvenezer főnél nagyobb lakosságszámú városokat, ugyanis azoknál, a nagyságuk miatt, nem látták megvalósíthatónak a teljes körű fotózást. A többi település esetében az annak az arculatát meghatározó minden épület, létesítmény, emlék felvételezését kérték. A belterületek esetében szakaszonként, egy adott szögből, az utcák és terek minden oldaláról vagy részéről fényképet vártak, úgy, hogy az elkészült képeket egymás után helyezve a területek egészét bemutassák. Ez volt az „alapverzió”, vagyis a fotózás minimumkövetelménye. Mindezeken túlmenően, ahol erre lehetőség nyílott, a központi jellegű épületekről, a műemlékekről, szobrokról, síremlékekről, helyszínekről stb. is külön fotót igényeltek (beleértve azokat is, amelyeket a „helyi közvélemény megörökítendőnek tart”). Emellett látképek elkészültét is szívesen vették volna.2
A HNF helyi funkcionáriusainak az „akció iránt érdeklődő, abban részt venni akaró” személyekből munkacsoportot kellett alakítaniuk, akik a községi tanáccsal együttműködve határozzák meg az adott település fényképezésének ütemét és a lefényképezendő objektumok körét. (Nem mellékes, hogy pl. az esetleges fényképezési tilalom alá eső külterületi részeken nem készülhettek felvételek, értve ez alatt főleg a katonai terülteket.) A célterületek kijelölésénél szempont lett, hogy az 1990-ben továbbfejleszteni kívánt „település-leírások” összhangba kerüljenek az 1985. évi fényképezési akcióval. A munkához más szervezetet segítségül hívhattak, azonban a fényképezés amatőr és mozgalmi jellegét meg kellett őrizni.3
A kulturális jellegű akció elvi előkészítésébe bevonták a korabeli Művelődési Minisztériumot is, amely azonnal támogatásáról biztosította az „igazán grandiózus és az ünnepi alkalomhoz méltó” kezdeményezést. Viszont a minisztérium azt is előrevetítette, hogy a végrehajtás feszített munkát fog igényelni és egyáltalán nem lesz zökkenőmentes. A sikerhez széles körű intézményi együttműködés kialakítását láttak kívánatosnak – főleg azért, mert a HNF helyi szerveit nem látták alkalmasnak a feladat teljes körű elvégzésére. Az országról „hiteles képet adó, forrásértékű dokumentumgyűjtemény” központi kezelésére az egyik országos jellegű levéltárat, az Új Magyar Központi Levéltárat javasolták kijelölni.4
A HNF Országos Tanácsa elfogadta a társszervek bevonásának gondolatát, és az akció összefogásában részt vevő intézmények köre kiegészült a Népművelési Intézettel és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságával, illetve ezeken kívül még a fénykép-alapanyagokat előállító FORTE gyárral: a FORTE térítésmentesen adott, különleges filmanyaggal segítette az akciót. Az újkori iratanyagokat gyűjtő Új Magyar Központi Levéltárat (továbbiakban: levéltár) pedig az eljövendő gyűjtemény kezelőjének jelölték ki.
1984. májusban a végrehajtás koordinálására Országos Akcióbizottság alakult. Az akció időtartamát két évben (1984–1985) határozták meg, azonban záródátumként nem az 1985. április 4-ei napot, hanem az év végét határozták meg. Ahol viszont sikerülne 1985. április 4-re befejezni a fényképezést, ott olyan kiállítások szervezését kívánták meg, „melyek egyértelműen szemléltetik azt a hatalmas fejlődést, ami 40 év alatt történt”. Megyénként is koordinatív munkát végző ún. Fényképezési Akcióbizottságot kellett alakítani. A településeken csak ajánlották az akcióbizottságok létesítését. Minden megyének száz tekercs filmet küldtek, azonban tudták, hogy nem lesz elég. Szövetkezeteket, üzemeket, sőt, kisiparosokat kívántak az akció támogatásába belevonni.5
Az akcióba bekapcsolódó aktivisták, HNF-munkatársak és tanácsi dolgozók munkáját több körlevéllel igyekeztek segíteni (1984 januárjában, 1984. április 4-én, 1984 májusában, és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is kibocsátott 1984-ben egy dátum nélküli felhívást a megyei tanácsok elnökeihez). E dokumentumok azonban különböző területekre helyezték a hangsúlyt, más és más követelményt részleteztek. Teljesen egységes útmutató nem készült.
A betelt filmtekercseket és az azokból készült nagyításokat kellett a levéltárba beküldeni, melyekhez pontos adatokkal ellátott jegyzéket, illetve térképet is elvártak. Az első három felvételt a település nevéről és irányítószámáról kellett készíteni. Technikailag a 24-szer 36-os fekete-fehér kisfilmekre felvételezett képeket írtak elő.6
Az akciót emellett természetesen a különféle sajtókiadványokban is meghirdették. A Honismeret folyóirat a teljes oldalas felhívást is leközölte a fényképezés mint társadalmi akció sikeres végrehajtása érdekében, sőt, esetlegesen a honismereti továbbképzéseken is felkészítették rá a résztvevőket.7A HNF napilapja, a Magyar Nemzet már részletesebben tudósított az indulásról, a tervekről.8
1984 decemberében a Magyar Televízió is riportot készített az első képanyag elkészültének alkalmából, és 1985. január 24-én a levéltár sajtótájékoztatón jelentette be az „akció” megindulását. A kamerák előtt Verő Gábor főigazgató és Juhász Róbert, a HNF Országos Tanácsának osztályvezetője sikeres kezdésről és a nagy visszhangról számolt be. Sőt, az első három község (Csávoly,9 Esztár és Győrság) elkészült fotódokumentációját is a sajtótájékoztatón, ünnepélyes körülmények közepette vette át a levéltár.10
Ezzel elkezdődött a gyűjtés. A levéltárban külön előadót11 neveztek ki az akció kézben tartására, a fényképanyag szakszerű kezelésére. A felvételek szinte mindegyikét postai úton küldték be, kísérőlevéllel egyetemben. E kísérőlevelekben néha értékelték is az elvégzett munkát (pl. a kópházai tanácselnök a kísérőlevelet azzal zárta, hogy „a társadalmi munkával végzett tevékenység nemes feladat volt és maradandó emlék az utókornak”). Jellemzően a munkát nyugdíjasok, tanárok, végrehajtó bizottsági titkárok és népművelők végezték.12
A levéltár minden képanyagot (a negatívokat) beleltárazott, és minden postai úton történt beküldés esetén köszönőlevelet küldött nyugtázásképpen. Több helység a megyei levéltárának küldtek a fotókat, s a megyei levéltár küldte tovább a levéltárnak (ezért pl. sok felvétel érkezett a Somogy Megyei Levéltár közvetítésével). A HNF Titkárságától is vettek át anyagot.
Az első tapasztalatok levonását 1985 közepén végezte el a levéltár, főleg a hibák sokaságát látva (ekkor a tucatnál alig több település fotóanyagával rendelkezett a levéltár). E vizsgálatot többször megismételték. Jellemző hiba volt, hogy a negatív tekercseket felvágva küldték be és nem egyben. Szintén gyakori hiba volt, hogy a felvételekhez nem mellékeltek térképet, és e hiba végigkísérte az akciót (amíg csak el nem törölték ezt a kívánalmat). Jegyzéket viszont a beküldők többsége szerkesztett, bár előfordult, hogy ezt csak a képek nagyításaihoz készítették, és így a negatívokhoz nem volt használható. A jegyzékek esetében így is előfordult, hogy azok adattartalma eltérő lett, ugyanis a jegyzék nem tartalmazta a rontott felvételeket, így a filmkockák és a jegyzéken megnevezett felvételek száma nem egyezett. A nagyítások is különböző méretekben készültek. Nem sikerült viszont megugrani azt a kívánalmat, hogy minden tekercs első három képkockájára fel kell venni a település nevét, irányítószámát, a vonatkozó filmtekercs sorszámát. Ennek a beküldők alig 10–15%-a tett eleget. A többi esetben a filmtekercseken semmiféle támpont nem szerepelt az azonosításhoz. A negatívokból másolatokat a készítők meg szoktak őrizni, bár történt olyan is, hogy csak egy példányban készítették el és ők akarták tovább őrizni. A nagyítások többnyire rendben voltak, bár hátoldalukra adatokat nemigen vezettek fel.13
Tartalmilag ráadásul a fotók a községeket mint egységes egészt nem dokumentálták, átfogó jellegű fényképek nem készültek, általában egy-egy utca vagy ház lefényképezése dominált. E házaknak még az utca egészében elfoglalt helyét sem érzékeltették. Csak belterületi képek születtek, azonban hiányoztak az emléktáblák, szobrok, műemlékek felvételei. Ennek ellenére a minimális tartalmi követelményeket minden település fényképanyaga kielégítette.14
A HNF az 1985. évi VIII. kongresszusán szűkszavúan csak annyi hangzott el, hogy „Az akció fogadtatása kedvező volt, eredményeinek feldolgozása még folyik.”15
A levéltár viszont 1985 végén és 1986 elején újból átfogóan kielemezte az akció – rózsásnak egyértelműen nem nevezhető – eredményeit. Az aktivitás hiánya okozta a legnagyobb meglepetést: az 1985. év végéig összesen 28 helységből érkezett a levéltárhoz adatokkal dokumentált fényképsorozat. Ez elenyészően (és elképesztően) kevés volt.16
Tartalmilag a végzett munkáról viszont jó véleményt formáltak: „a beküldött anyagok – minden hiányosságuk, s különösen az azonosítás terén mutatkozó bizonytalanságok ellenére is – jól dokumentálják [az] egyes helységek arculatát, s betöltik azt a szerepet, amit az akció szervezői nekik szántak”. Szükségesnek látták viszont a technikai követelmények pontos végrehajtását. A nagyítások egységesítését kérték (9×14 cm-es méretben), melyek mindegyikére az adott felvétel sorszámát is ceruzával rögzíteni kellett. A tekercselt negatívokat a csíkmásolattal egyetemben kérték beküldeni. A térképrajzolás szükségességét is megerősítették, mely mellett „látképek” készítését is előírták valamely magaslati helyről. A 24×36 mm-es fekete-fehér kisfilmek használatát elfogadták (vagy pontosabban: nem találtak jobb megoldást helyette). Az értékelés összegzését a HNF-nek is megküldték és új, tájékoztató körlevél kiküldését igényelték.17
Ennek alapján, még az 1986. évben, a HNF kétszer is körlevelet tett közzé az akció folytatása érdekében. Ezekben nemcsak felhívták a kijelölt szervezeteket a munka serkentésére, hanem alaposabban körülírták a tudnivalókat, sőt, a jegyzékek egységesítésének érdekében még mintajegyzéket is mellékeltek.18 Azonban mindez hasztalannak bizonyult. Az év végén le kellett szögezniük, hogy az akció nem érte el a kívánt eredményt: ebben az évben csak 10 helyről küldtek be a követelményeknek többé-kevésbé megfelelő anyagot. Egyébként az 1986. év végén 135 településről származó 655 negatív tekercs és 17 447 nagyítás volt található a levéltár gyűjteményében.19
Nem adták fel azonban a reményt. 1986 végén egyrészt arról értesítették a kijelölt szervezeteket, hogy 1987. december 31-ig meghosszabbították az akció határidejét. Ráadásul nemcsak az érdektelenség okozott gondot, hanem a hiányosságok továbbra is meglévő magas száma is, amelyek miatt megoldhatatlannak tartották az egységes tárolást. Az akció sikere érdekében a technikai követelmények lényegi könnyítéséről határoztak: 1987 elejétől kezdve nem kértek sem nagyításokat, sem pedig térképeket. Ahhoz azonban, hogy a gyűjtemény tudományos értéke „ne szenvedjen csorbát”, ragaszkodtak a negatív filmtekercsekhez és az azokhoz készített jegyzékhez. Ez utóbbinak pontosnak kellett lennie, hiszen pontatlan jegyzékkel az anyag használhatatlanná válik, ezért a levéltár összeállított és kiküldött egy mintajegyzéket a további felvételezés jobbításához.20
A levéltár 1987-ben is igyekezett serkenteni a munkakedvet. A felügyeleti szerv, a Művelődési Minisztérium illetékeseinek figyelmét többször felhívták a kezdeményezés előremutató jellegére, a képi megőrzés fontosságára, mely ráadásul „segít szembesülni önmagunkkal, hibáinkkal és erényeinkkel”, és amely „a jövendő kutatója, helytörténésze, politikusa, vagy egyszerűen csak a gyökereit kereső, hagyományait tisztelő állampolgár számára megkerülhetetlen”. A levéltári ügyeket felügyelő miniszterhelyettes, főosztályvezető felé hangsúlyozták, hogy a többszöri körleveleken, egyszerűsített munkautasítások összeállításán túlmenően a levéltár nem tud többet tenni az akció fellendítésére.21
A helyzeten a minisztérium sem tudott segíteni, és a – levéltárosok szavai szerint – „hiánypótló akció” továbbra sem haladt a kívánt ütemben. A határidő kétszeri meghosszabbítása ellenére a várt anyagnak csak a 7–8%-a érkezett be. 1987 októberében számszerűen a következő adatokat tudták a minisztérium felé továbbítani: 200 település összesen 979 filmtekercset küldött be. Megyénként: Baranya megyéből 1 falu,22 Bács-Kiskun megyéből 1 falu, Békés megyéből 1 falu, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 2 falu, Fejér megyéből 17 falu, Győr-Sopron megyéből 9 falu, Hajdú-Bihar megyéből 5 falu, Heves megyéből 1 falu, Nógrád megyéből 28 falu, Pest megyéből 1 falu, Somogy megyéből 33 falu, Szolnok megyéből 1 falu, Szabolcs-Szatmár megyéből 6 falu, Tolna megyéből 1 falu, Vas megyéből 81 falu, Zala megyéből 12 falu.23 1987-ben már felmerült, hogy a felvételek másodpéldányait be kell-e adni valahová. Mivel erről központi intézkedés nem történt, a levéltár javasolta, hogy a községi könyvtár vagy a honismereti szakkör vegye át a másodpéldányokat.24
A levéltár feltevései szerint a „megyék” (vagyis a helyi szervezők) attól tartanak, hogy a Budapestre küldött anyagaik elvesznek a számukra – pedig minden levélben igyekeztek ennek ellenkezőjéről biztosítani őket. Nem hivatalos értesüléseik szerint az elkészült anyagok egy részét más közgyűjteménynek adták át, amely nemcsak az akció sikerét, hanem az országos gyűjteményi anyag kialakulását is veszélyezteti. A levéltár nagyon sajnálatosnak tartotta volna, ha a munka megrekedne, ezért a felsőbb szervek (pl. a minisztérium) segítségét kérték az ügy folytatásának előmozdítására.25
Ennek volt is némi hatása, ugyanis az 1984. évben 84 helységből 569 tekercsnyi filmanyagot küldtek be (és ezzel már összesen 249 település képanyagával rendelkezett a levéltár). Ennek ellenére az 1987. évi munka értékelésekor is csak azt tudták leszögezni, hogy „sajnos az akció – az ismételt felhívások ellenére – ebben az évben sem érte el a kívánt eredményt”. A még mindig „töredék”-nek nevezett gyűjtemény kiegészítésének szándékával kérte a levéltár megint a HNF-et, hogy a megyei titkárait bírja nagyobb aktivitásra.26
Ezzel automatikusan az akció határidejét is meghosszabbították, méghozzá határozatlan ideig. Mindennek volt is hatása: az akció nem maradt félbe, és a következő évben, 1988-ban értékelhető eredmények születtek: 83 faluból és városból összesen 658 tekercs negatív film érkezett a levéltárba.27
Ebben az évben azonban csalódás is érte a levéltárat. A beérkezett képek „igényesebb részét” képeslapként szerette volna kiadatni, azonban a Képzőművészeti Kiadó Vállalat a legjobb felvételeket sem tartotta alkalmasnak képeslap-formai megjelentetésre. A levéltár ezt úgy interpretálta a HNF felé, hogy bár a fekete-fehér képek művészi nagyításokra nem megfelelőek, ám mindez „nem változtat a felvételek tudományos és archív értékén”.28
Ezt követően – és lényeges, hogy ez már a rendszerváltozás időszaka – teljesen megszűnt a települések maradék aktivitása is. 1989-ben még néhány település beküldte a fényképanyagát, de a felvételezések teljesen leálltak, és a politikai változások miatt azokat már senki nem is szorgalmazta, sőt, hamarosan a HNF is megszűnt.29
A levéltár végül összesen 272 község képanyagával rendelkezett, és jogutóda, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára rendelkezik ma is.
Az akció utóéletéhez tartozik, hogy 2018-ban a filmtekercseket digitalizálták és a vonatkozó másolatokat megkapták a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményei, a megyei levéltárak. Az értékes fotóanyagból kiállításokat rendeztek, publikációkat készítettek.30
Keresztes Csaba
[1] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) XXXIV–1–a–66. tétel-2321-1985. (198. doboz). Valamint: MNL OL XXXIV–1–a–65. tétel-553-1986. (213. doboz).
[2] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-733-1986. (213. doboz).
[3] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2321-1985. (198. doboz).
[4] MNL OL XIX–I–9–rr–22550–1983.
[5] Az akcióbizottság tagjai: Székely György, dr. Verő Gábor, az Új Magyar Központi Levéltár főigazgatója, Villangó István, a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője és dr. Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár vezetője, dr. Vörös Károly történész, dr. Hársfalvy Péter főiskolai tanár, Tóth János, a Népművelési Intézet igazgatója, Töltési Imre, az Országos Honismeretei Munkabizottság alelnöke, dr. Éri István, a Múzeumi és Módszertani Központ igazgatóhelyettese, Tóth Gábor, az Országos Honismereti Munkabizottság titkára. Megjegyzendő: a szervezés valódi feladatai a levéltárra hárultak.
[6] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2321-1985. (198. doboz), A színes film alkalmazása megdrágította volna az anyagköltségeket, és a színes képek másolását is körülményesnek tartották.
[7] Honismeret 12. évf. 1984. 5. sz. 65.
[8] Országfényképező akció. Magyar Nemzet 1984. július 5. 4.; valamint: Falusi fényképek. Magyar Nemzet 1984. október 13. 1. Korszakjellemzőek a cikkekben megfogalmazott „fejlődéstörténeti” magyarázatok is.
[9] Csávoly a későbbiekben is büszke volt az elsőségére. Lásd: Mándics Mihály: 800 éves Csávoly honismeretéről Honismeret 29. évf. 2001. 3. sz. 122.
[10] MNL OL XXXIV–1–a–3. tétel-2328-1986. (213. doboz). Valamint: Nagy visszhang. Magyarország – fényképeken. Magyar Nemzet 1985. január 25. 5.
[11] Eleinte Szikora Mariannt, majd dr. Alföldi Vilmát. Ezúton is köszönöm az utóbbi szóbeli segítségét.
[12] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2051-1985. (198. doboz).
[13] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-919-1985. (198. doboz). Valamint: MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-733-1986. (213. doboz).
[14] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2321-1985. (198. doboz).
[15] Székely György: A honismeret a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán. Honismeret 14. évf. 1986. 81.
[16] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-733-1986. (213. doboz).
[17] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2321-1985. (198. doboz) és MNL OL XXXIV–1–a–65. tétel-1362-1985. (198. doboz).
[18] Ekkor még elrettenthetőleg hathatott, hogy minden negatív filmtekercs első három kockájára háromszor kellett felvenni a település nevét, irányítószámát, illetve a filmtekercsen belüli jegyzék szerinti sorszámát. Ráadásul a levéltár sem a filmanyagról, sem pedig a nagyításokról nem tudott másolatokat készíteni.
[19] MNL OL XXXIV–1–a–3. tétel-160-1987. (217. doboz). Valamint: MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-1438-1986. (213. doboz).
[20] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-1438-1986. (213. doboz).
[21] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-1720-1987. (228. doboz).
[22] A levéltár jelentésében következetesen a „falu” kifejezést használták.
[23] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2357-1987. (228. doboz).
[24] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2394-1987. (228. doboz).
[25] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-2357-1987. (228. doboz).
[26] MNL OL XXXIV–1–a–3. tétel-230–1988. (234. doboz) és MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-430–1988. (238. doboz).
[27] MNL OL XXXIV–1–a–3. tétel-407-1989. (250. doboz).
[28] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-671-1988. (242. doboz).
[29] MNL OL XXXIV–1–a–66. tétel-279-1989. (257. doboz). Valamint: dr. Alföldi Vilma szíves közlése a szerzőnek (íratlan).
[30] Például: Eddig még soha nem publikált fotógyűjtemény került napvilágra. Nógrád Megyei Hírlap 2021. május 3. 4.
