Bélyegkép

A néprajztudomány és a hungarikumok kapcsolata

Kemecsi Lajos írása
Az utóbbi években szaktudományunk létkérdéseként értékelhető súllyal szokott felmerülni a társadalmi hasznosság kérdése.

Messzemenően indokolt a szaktudomány életképessége és jövője szempontjából azon szerepvállalásokra fölhívni a figyelmet, amelyekben a hitelességet, a tudományos hátteret a néprajz biztosíthatja. Nyilvánvaló, hogy a szűken vett akadémikus tudományosság mellett a kultúraközvetítésben napjainkban egyre fontosabbá válnak a szélesebb nyilvánosság szférái.

Az identitásnak, a közösségeket összetartó kulturális örökségi elemeknek a számbavétele és elemzése egyértelműen kiváló területe a néprajztudomány tudásbázisára építő kutatásnak. Kézenfelvő az is, hogy a hungarikumok és a kulturális örökség viszonyrendszeréről szólva elengedhetetlen az identitás fogalmának bevonása az értelmezési keretbe.[1] Ezek olyan összefüggésre utaló fogalmak, amelyeknek vitája fontos művelődéspolitikai kérdésként bő két évszázada jelen van a tudományos és politikai közbeszédben Magyarországon. A társadalomkutatók legalapvetőbb feladatukként érvényes válaszokat igyekeznek találni a társadalmakat összetartó, egészséges, vitális állapotban működtető rendszer jellemzőire vonatkozó kérdésekre. Egy olyan szimbolikus közösség megalkotásához, mint a nemzet, az összetartozás kulturális jegyeit lényeges megformálni és a külvilág felé is felmutatni. Ezáltal alakulnak a nemzetre jellemzőnek tartott jegyek, a sztereotípiák. Ebben a felfogásban a mindennapok jelenségei alkotják a nemzeti kultúrát, amelynek szimbolikus karaktere rejtve marad.[2]

A manapság népszerű fogalomként terjedő társadalmasodással kapcsolatban hangsúlyos a szerepe az aktív közösségképződés folyamatának, amely viszont elválaszthatatlan az identifikáció, az identitásképzés és -őrzés jelenségeitől. Az identitásképzés intézményeiként tekinthetünk az oktatás és a közgyűjtemények területén működőkre. A népi kultúra és a nemzeti kultúra az azonosságtudat felépítésében fontos szerepet tölt be. A társadalomtudományok – köztük hangsúlyosan a néprajztudomány – segítséget nyújtanak az egyes individuumoknak és a nagyobb közösségeknek abban, hogy a társadalmi viszonyok ellenőrizhetetlennek tűnő külsődlegessége miatt esetenként keletkező feszültségeket, esetleges félelmeket csökkentsék, s ha lehet, legyőzzék. A gyorsuló ütemű átalakulások mind a társadalomképet, mind a kulturális örökség társadalmi jelentőségét és értékelését illetően is jelentős változásokat generáltak a XXI. század második évtizedére. A múlttal kapcsolatos kötelékek ugyan tagadhatatlanok, az örökség mégsem elsősorban a múltról szól, hanem a jelenről. A néphagyományok újjáélesztése bonyolult mechanizmusokat generál esetenként. A komplex jelenségek értelmezése évtizedes kutatásmódszertani és metodológiai kihívást jelent a néprajzkutatók irányába.[3]

A fentiekben tömören jelzett folyamatokhoz tartozó közvetlen hatásmechanizmusokat elemezve érzem indokoltnak a hungarikumokkal kapcsolatos hazai folyamatok szerepének vázlatos bemutatását.[4] Évtizedes vitát zárt le a 2012 júliusában elfogadott hungarikum törvény (XXX. tv.),[5] amikor megalkotta a definícióját a hungarikumoknak. Igaz, hogy ezt a definíciót a 2013 decemberében elfogadott törvénymódosítás (CCLII. tv.)[6] részben átformálta. A jelenleg érvényes definíció szerint a hungarikum olyan gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.

A hungarikum megfogalmazással kapcsolatban célszerű figyelembe venni, hogy az 1997. CXL. törvényben szereplő fogalom még csak az ismert könyvtári értelemben fogalmaz meg definíciót. Igaz, hogy esetenként ez okot adhat félreértésekre is akár. S szintén csak jelzésszerűen hangsúlyozandó, hogy a nemzetközi gyakorlatban sem ismeretlen az egyes nemzetekhez rendkívüli módon kötődő értékek csoportjának megkülönböztetése. A patriotikumként ismert fogalom használatos Lengyelországban a polonikum, Olaszországban az italikum, vagy éppen Németországban a germanikum formájában.

A jelenleg hatályos törvény rendelkezik arról is, hogy milyen ún. nemzeti értékpiramis segítségével lehetséges a magyar kulturális örökség egyes elemeit elismerni – egészen a legmagasabb kategória, a hungarikumok szintjéig. A települési értéktárak, majd magasabb szinten a megyei értéktárak, illetve a különböző ágazati értéktárak fölött a Magyar Értéktárban a nemzeti értékek, illetve a világhírű kiemelkedő nemzeti értékek alkotják a legfontosabb elemeit az értékpiramisnak. Külön kategóriát képvisel a külhoni magyarság értéktára.[7] Az Erdélyi Értéktár és az értékgyűjtő mozgalom a Kriza János Néprajzi Társaság aktív szerepvállalásával zajlik. Példaértékű eredményeikről konferenciákon és publikációkban számolnak be az erdélyi kollégák.[8] A földrajzi eredetvédelemben részesülő Európai Uniós oltalommal védett értékek szintén fontos alkotórészei a rendszernek. A legfölső szintet jelenti a Hungarikumok Gyűjteménye. A gondosan kialakított és a kezdeti időszak tapasztalatait felhasználva módosított komplex rendszer kiteljesedéséhez elengedhetetlen, hogy az alacsonyabb elismerési szintek is elismert és biztos színvonalat képviselő kategóriaként működjenek. Ebben alapvető szerepe és felelőssége van a Hungarikum Bizottságnak. 2015. július 3-án hatályba lépett a hungarikum törvény módosításáról szóló 2015. évi LXXX. törvény, amely alapján a korábban 16 tagú Hungarikum Bizottság 21 tagúra bővült. A tagok delegálás útján kerülnek a testületbe, így ott vannak a Magyar Országgyűlés, a Magyar Állandó Értekezlet, a különböző minisztériumok, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke által delegált tagok. A bizottság elnöke az agrárpolitikáért felelős miniszter.[9]

A Hungarikum Bizottság operatív tevékenységét a bizottság titkársága segíti, amely a hungarikum törvény kidolgozásában és az azzal kapcsolatos komplex tevékenység koordinálásában is meghatározó szerepet játszó Vidékfejlesztési Minisztérium szervezeti keretei között működik. Időről időre a bizottság nyomtatott formában is közreadja az egyre bővülő lista elemeit reprezentatív kiadványban.[10] Az egyre gyarapodó és formálódó listák az értékpiramis különböző szintjeire jellemzőek.

Szintén az értékőrző tevékenység színvonalának biztosítása és a bizottság tevékenységének segítsége céljával jöttek létre a törvény kínálta kereteknek megfelelően a különböző ágazati szakbizottságok (7), amelyeknek összesen több mint 150 szakemberből álló tagsága – az esetenként felkért külső szakértők bevonásával együtt – biztosítja a szakmai és tudományos hátteret a Magyar Értéktárral kapcsolatos döntések előkészítéséhez.[11] A döntési jogkör a Hungarikum Bizottságé és a törvény által kialakított demokratikus feltételekhez igazodva igen széles körből érkezhetnek a javaslatok az értéktárba kerüléssel kapcsolatosan. Óriási a felelőssége a folyamat minden szintjén közreműködőknek a kulturális örökség védelme, a magyarság csúcsteljesítményeinek elismerése területén. Ezt az állítást messzemenően igazolják e tömör ismertető megírásakor (2017 kora őszén) a hungarikumok listáján szereplő – s mire a Honismeret aktuális száma napvilágot lát, minden bizonnyal újabbakkal gyarapodó – elemek. Aktuálisan az összesen 67 hungarikum között 27 elem tartozik a kulturális örökség kategóriájába.[12]

A tudományos elemzések egyértelműen igazolják, hogy a túlszabályozott, föntről lefelé irányuló identitásképzés visszás megoldás. Nyilvánvaló a hazai szisztéma sikeressége szempontjából is annak a jelentősége, hogy valós szereplők álljanak az identitásépítés mögött. A Magyar Értéktár kialakításának folyamata tehát elindult, de ez a folyamat még az elején tart. Az egyre szélesedő társadalmi bázisra utalt egy interjúban Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke is, amikor arról beszélt, hogy a hungarikum törvény négy évvel ezelőtti elfogadása nyomán országos értékfeltáró mozgalom indult: több mint ezer településen jött létre értéktár bizottság; s számos diákcsoport is a kezdeményezés részese lett.[13] A folyamat kiteljesedése közben szerzett tapasztalatok indokolták a törvény módosítását is, alakították a korszerű és alkalmas szervezeti kereteket, a döntésekkel kapcsolatos összetett tevékenység jellemzőit.

A közvetettnek ítélhető identitásképző és -építő hatás mellett elindult a közvetlen működési mechanizmus kidolgozása és működtetése is. Ennek megfelelően a helyi közösségek számára közvetlenül hasznosuló pozitív hatása is van a Magyar Értéktár különböző szintjeihez történő csatlakozásnak. 2017-ben már negyedik alkalommal írta ki a Vidékfejlesztési Minisztérium azt a pályázatot, amely a hungarikumokkal és a kiemelt értékekkel kapcsolatos tevékenységet támogatja.[14] A nyílt pályázat célja a nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének, megőrzésének és gondozásának támogatása. A pályázatok megismerhető tapasztalatai szerint a társadalmi nyilvánosság a kollektív identitás külső burkaként működik. A pályázatok elbírálásánál egyértelműen fölismerhetőek az identitásfenntartás szempontjai, illetve az identitásépítés tényezői. A szabályozás fontos része a hungarikum tanúsító védjegy, amelynek alkalmazásával a hungarikum termékek előállítása kis- és középvállalkozások beindítását eredményezheti a törvényhozó szándékai szerint.

A hungarikum törvény által szabályozott formában működő, a fentiekben röviden vázolt folyamat eredményeként az identitással szoros kapcsolatban álló lokalitás, a regionalitás ismét szimbolikus szerepet kaphat. A helyi hagyományos elemeket őrző kultúra felé fordulás közösségformáló és megélhetést javító szándékkal működik napjainkban. Ezáltal viszont a globális szemlélet helyi megjelenéseként, az ökológiai gondolkodás, és a fenntartható fejlődés uniós normájának is megfelel.

A néprajztudomány két évszázados eredményei közvetlenül hasznosíthatóak az iméntiekben röviden vázolt hungarikum mozgalom hiteles működése érdekében. Az értékpiramis minden szintjén biztos tudományos hátteret nyújtanak a szakirodalomban, az archívumokban, múzeumokban és gyűjteményekben meglévő információk. A néprajzos szakemberek aktív szerepvállalása szükséges a szaktudományi tudásbázis értékeinek kiaknázásához. Paládi-Kovács Attila konferenciaelőadásokon és cikkekben több alkalommal is fölhívta a figyelmet az alkalmazott néprajz jelentőségére.[15] Az is feladata a szakembereknek, hogy esetenként a lelkes amatőrök által a néphagyomány történeti rétegeibe álmodott elemeket kiszűrjék a szaktudomány eszközkészletére építve.[16] A hungarikumokkal kapcsolatos tudományos tevékenység – összhangban a fentiekben jelzett identitásépítő formációs folyamatokkal – a kulturális formák, jelentésrendszerek esetenként közvetlenül kitapintható társadalmi hatásait is generálja.[17]

A hungarikumokkal szorosan összefüggő kulturális örökséggel kapcsolatos, egyre kiterjedtebb és koordináltabb magyarországi tevékenység színvonalának megőrzése érdekében tisztában kell azzal lennünk: az európai társadalomtudományi hagyományhoz igazodva, az egyes embertől a családon, a rokonságon, a faluközösségeken át, az egyre nagyobb méretű közösségeknek és a területi, politikai egységeknek egészen az emberiségig, az általános etnológiáig ívelő sorozatában fontos hely illeti meg a nyelvi, nemzeti közösségek vizsgálati szintjét.[18] A lokális, a kiterjedtebb regionális, az elevenen élő felekezeti, és az erőteljes szociális identitás egyaránt része az egyének, családok, és a tágabb közösségek önmeghatározásának. Maga a népi kultúra is változatos jellegzetességeket és tagozódást mutat. Az életképes etnikus népcsoportnak nyilvánvaló szüksége van nemzeti néphagyományra.

A néprajz a közvélekedés alapján elsőrendűen identitástudomány, amelynek ma is megkerülhetetlen feladata a különböző közösségek kulturális örökségéhez való ragaszkodásának a széles körű és mélyreható értelmező vizsgálata. A néphagyománynak egyedülállóan fontos szerepe van a nemzeti kultúra, a nemzeti önazonosság fönnmaradásában.[19] Ezzel összhangban a néprajzzal kapcsolatban működő intézményeknek, szervezeteknek ennek a felelősségnek a tudatában kell működniük. A hungarikum mozgalom intézményesülő tevékenysége az örökségipar és diskurzus bonyolult környezetét tudatosan leegyszerűsítve kommunikál a társadalom széles rétegeivel. Ez a folyamat a hagyomány rekontextualizációjaként és revitalizációjaként egyszerre értékelhető.[20] Meggyőződésem, hogy a hazai néprajztudomány képviselőinek aktív szerepvállalása a hungarikumokhoz kötődő formálódó folyamatokban érdemben segítheti a hiteles és egészséges működés feltételeinek alakítását.

Kemecsi Lajos

 

Függelék

 

A hungarikumok listájának kulturális örökségbe tartozó elemei 2017. október elsején

 

33. A táncház módszer mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje; 34. Mohácsi busójárás, maszkos télűző szokás modellje; 35. Solymászat mint élő emberi örökség; 36. A matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája; 37. Budapest – a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út; 38. Hollókő ófalu és környezete; 39. Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete; 40. Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta; 41. Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője; 42. Fertő kultúrtáj; 43. A Tokaji történelmi borvidék kultúrtája; 44. Herendi porcelán; 45. Magyar operett; 46. Kassai-féle lovasíjász módszer; 47. Halasi csipke; 48. Kalocsai népművészet: írás, hímzés, pingálás; 49. 100 Tagú Cigányzenekar – A zenekar világhírű művészi és hagyományőrző gyakorlata; 50. Gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka; 51. Klasszikus magyar nóta; 52. Zsolnay Kulturális Negyed; 53. Tárogató; 54. Vizsolyi Biblia; 55. IX–XI. századi magyar íj; 56. Magyar cimbalom; 57. Kodály-módszer; 58. A magyar tanya; 59. Magyar huszár.

 

A kiemelkedő nemzeti értékek Magyar Értéktár listájának kulturális örökségbe

tartozó elemei 2017. október elsején

 

105. A Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége; 106. Busójárás Mohácson – maszkos farsangvégi télűző szokás; 107. A kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya; 108. Élő hagyományok Kalocsa kulturális terében: hímzés, viselet, pingálás, tánc; 109. Mezőtúri fazekasság; 110. A magyar solymászat; 111. A halasi csipkevarrás élő hagyománya; 112. Matyó örökség – a hímzés, viselet, folklór továbbélése; 113. Pünkösdi templomdíszítés Mendén; 114. Tikverőzés Mohán – maszkos, alakoskodó, farsangi szokás; 115. Emmausz Bólyban – húsvéthétfői népszokás; 116. A molnárkalács borsodnádasdi hagyománya; 117. Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet; 118. Kassai-féle lovasíjász módszer; 119. Herendi porcelán; 120. Magyar operett; 121. Klasszikus magyar nóta; 122. Zsolnay Kulturális Negyed; 123. Gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka; 124. 100 Tagú Cigányzenekar – A zenekar világhírű művészi és hagyományőrző gyakorlata; 125. Höveji csipke; 126. Tárogató; 127. Magyar íj (IX–XI. század); 128. Vizsolyi Biblia és a Vizsolyi Református Templom; 129.Bocskai viselet; 130. Szegedi papucs; 131. A magyar tanya; 132. Magyar cimbalom; 133. Békés-tarhosi Énekiskola; 134. Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalap; 135. Kós Károly életműve; 136. Magyar huszár; 137. Aradi Szabadság-szobor; 138. Feszty-körkép; 139. A nagybányai művésztelep és festőiskola; 140. Pálos rend; 141. Hortobágyi karikás ostor; 142. Hollóházi porcelán.

 

Felhasznált irodalom. Barna Gábor (2011): Népi kultúra – nemzeti kultúra – nemzeti identitás. In: Jankovics József–Nyerges Judit (szerk.): Kultúra, nemzet, identitás. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadások. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Budapest, 7–18.; Jakab Albert Zsolt–Vajda András (szerk.) (2016): Érték és közösség. A hagyomány és az örökség szerepe a változó lokális regiszterekben. Kolozsvár; Paládi-Kovács Attila (2005): Merre tart az európai néprajztudomány? Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián, Budapest; (2015a): Hungarikum és értékmentés a néprajzi felfogásban. Néprajzi Hírek 2015/3. 78–85.; (2015b): A néphagyomány, a néprajz szerepe a nemzeti önazonosság fennmaradásában. In: Alabán Péter (szerk.): Közösségek – sorsok – tradíciók. Tanulmányok a barkóságról. (Studia Barkonum III.) Ózd, 12–20.; (2016): Hungarikum és értékmentés a néprajzi felfogásban. In: Jakab Albert Zsolt–Vajda András (szerk.): Érték és közösség. A hagyomány és az örökség szerepe a változó lokális regiszterekben. Kolozsvár, 11–19.; Pappné Máté Erzsébet (2013): Hungarikumok gyűjteménye. Magyar Értéktár 2013. Budapest.; Sonkoly Gábor (2001): A kulturális identitás új kerete: a kulturális örökség. In: BárdI Nándor–Lagzi Gábor (szerk.): Politika és nemzeti identitás Közép-Európában. Teleki László Alapítvány, Budapest, 9–26.; Vajda András (2016): Hagyomány, örökség, érték. A hagyomány használatának változó kontextusai. In: Jakab Albert Zsolt–Vajda András (szerk.): Érték és közösség. A hagyomány és az örökség szerepe a változó lokális regiszterekben. Kolozsvár, 21–58.

 

[1] Vö. Sonkoly 2001. 910.

[2] Barna 2011. 7.

[3] Vajda 2016. 31–35.

[4] Részletesebb kifejtése olvasható Paládi-Kovács 2015a, illetve 2016.

[5] http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200030.TV [Utolsó letöltés: 2014. február 20.]

[6] http://www.complex.hu/kzldat/t1300250.htm/t1300250_13.htm [Utolsó letöltés: 2014. február 20.]

[7] Paládi-Kovács 2015b. 80.

[8] Pl. Jakab Albert–Vajda 2016.

[9] http://www.hungarikum.hu/hu/hungarikum-bizottsag [Utolsó letöltés: 2016. október 28.]

[10]. Pappné Máté 2013.

[11] A szakbizottságok tagjai elismert szakemberek, akik külön díjazás nélkül végzik felelősségteljes munkájukat.

[12]http://www.hungarikum.hu/sites/default/files/hungarikumok-lista.pdf. [Utolsó letöltés: 2017. szeptember 28.

[13] http://www.hungarikum.hu/hu/hirek/lezs%C3%A1k-s%C3%A1ndor- %C3%A9rt%C3%A9kfelt%C3%A1r%C3%B3-mozgalom-indult-hungarikum-t%C3%B6rv%C3%A9ny-nyom%C3%A1n [Utolsó letöltés: 2017. szeptember 28.]

[14] http://www.hungarikum.hu/hu/hirek/hung-2017-p%C3%A1ly%C3%A1zati-d%C3%B6nt%C3%A9si-lista [Utolsó letöltés: 2017. szeptember 28.]

[15] Vö. Paládi-Kovács 2015a. 83.

[16] Paládi-Kovács 2015b. 17.

[17] Külön figyelmet igénylő témaként hívom föl a figyelmet a hungarikum mozgalomhoz kapcsolódóan a néphagyományoknak az Interneten való megjelenésére. Ezen kérdésről lásd Vajda 2016.

[18] Paládi-Kovács 2005. 5.

[19] Paládi-Kovács 2016. 19.

[20] Vö. Vajda 2016. 44.