Bélyegkép

Nagy elődök, mai példaképek

Zsámboki Árpád írása
A Honismeret Napja 10. évfordulójára rendezett szakmai konferencia, Szombathely, 2017. március 24–26.

A Honismereti Szövetség és a Vas Megyei Honismereti Egyesület 2007. március 23–25-én, Szombathelyen rendezett regionális szakmai konferenciáján Halász Péter, a Honismereti Szövetség akkori elnöke tett javaslatot hosszas mérlegelés után A Honismeret Napja meghirdetésére, amelyet a résztvevők örömmel üdvözöltek és egyhangú szavazással elfogadtak.
A meghirdetés 10. évfordulója alkalmából – a számvetés és a jövőtervezés szándékával – ismét 3 napos konferenciát szervezett a Honismereti Szövetség és a Vas Megyei Honismereti Egyesület 2017. március 24–26. között Szombathelyen. A rangos eseménynek a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára adott otthont, ahol tíz évvel ezelőtt született meg a nemes elhatározás a honismereti mozgalom erősítése, megújítása, népszerűsítése érdekében.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult konferencia szándéka, küldetése mozgósító erővel bírt a megyei egyesületek körében, az országból és a határon túli területről 60 fő vett részt, a házigazdák képviseletében 35–40 fő és szép számmal akadtak egyéni érdeklődők is. (Némi túlzással: egy közepes méretű országos honismereti akadémia gyűlt össze.)
A konferencia szervezői arra törekedtek, hogy A Honismeret Napja alkalmából áttekintsék, mi valósult meg országszerte és a határon túl a felhívásnak megfelelően és március 24. „piros betűs” ünneppé vált-e? Szándékuk volt bemutatni, hogy a honismeret jeles szellemi „előképei”, személyiségei egyéni kutatómunkájából hogyan fejlődött, erősödött meg a XX. századi szervezett mozgalom két eredményes területe, az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom és a honismereti mozgalom.
A 10. évforduló nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy a megújulás, a honismereti mozgalom előtt álló új kihívások és feladatok szellemében áttekintsék a részt vevők a jövő tennivalóit is.
A konferencián 3 tematikus blokkban esett szó a múltról, a közelmúltról és a jelenről, több értékes korreferátum hangzott el a megyék részéről az elmúlt 10 év honismereti akcióiról, új kezdeményezéseiről, az ünnephez köthető rendezvényekről stb.
A találkozón dr. Molnár Rezső ny. megyei főállatorvos, szombathelyi helytörténetíró patrióta érzelmű szép vallomásával köszöntötte a résztvevőket, majd a házigazdák nevében Zsámboki Árpád egyesületi elnök köszöntötte a népes közönséget, külön is a jelenlévő 13 Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékéremmel kitüntetett kutatót.
A megyei közgyűlés – a rendezvény védnöke – képviseletében szólt a jelenlévőkhöz dr. Balázsy Péter főjegyző, aki dicsérte a kezdeményezést, kiemelte a honismereti és értékfeltáró munka fontosságát megyei és országos szinten is.
Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke örömét fejezte ki, hogy újra. A Honismeret Napja meghirdetésének színhelyén találkozhatnak a mozgalom lelkes aktivistái, önkéntesei. Kiemelte, hogy az ünnepi felhívás célkitűzései ma is időszerűek, köszönetet mondott azoknak a szervezeteknek, akik sokféle módon, ötletgazdagon szervezik évről évre az emlékező és népszerűsítő programokat.
Bél Mátyás munkásságára, születésnapjára emlékezett dr. Tóth Gergely, az ELTE BTK docense. Az ismert kutató A hon első ismertetője: Bél Mátyás és országleírása az újabb kutatások fényében címmel tartott alapos, tág horizontú tudományos előadást. Példákkal igazolta, hogy Magyarország enciklopédikus igényű történeti, földrajzi ismertetése milyen jelentőséggel bír a mai kutatók számára is. Mint a Notitia... keletkezésének, értékeinek tudományos  kutatója kiemelte Bél Mátyás  rendkívüli tehetségét és szorgalmát, univerzális látásmódját, kiváló stílusát. Átfogóan szólt a vármegyeleírások létrejöttének körülményeiről, nehézségeiről, sorsáról. Említést tett a kutatott forrásokról és gyűjteményekről, kutatócsoportjának tárgyi, szellemi eredményeiről, kiemelve a Notitia... teljes szövege kritikai kiadásának szükségességét, amelyet a 2011-ben megjelentetett Comitatus Soproniensis, Castriferrei, Szalaidensis et Vesprimiensis kötet bemutatásával igazolt. Kutatói tervük a 38 kiadatlan vármegyeleírás kritikai kiadása 10 kötetben, a mű hiányzó részeinek közreadása, remélve, hogy nagy segítségükre lesz a kora újkor kutatóinak és a fordítás útján a szélesebb közönség számára is.
A vasi kutatók, helytörténészek közül két, azóta elhunyt jeles személyiség: Nádasdy Lajos celldömölki református lelkész munkásságát összegezte Káldos Gyula ny. könyvtárigazgató, dr. Kuntár Lajos művelődéstörténész szellemi hagyatékát Mayer László levéltáros. Mindkettőjük sokrétű, igen jelentős számú publikációs munkája hozzájárult a megyei, a helyi köztörténet alakulásának alaposabb és hitelesebb megismeréséhez.
Az első nap programjának befejezéseként Zsámboki Árpád a jelenlévők figyelmébe ajánlotta azt képesdokumentum-kiállítást, amely visszaidézte a tablókon a 10 évvel korábbi tanácskozás szakmai programjait, meghitt emberi pillanatait. A színes fotóanyagot Mándli Gyula bocsátotta rendelkezésre, köszönet érte! (Sajnos több ismert egyénisége a honismeretnek már nem lehet közöttünk.) Felhívta a figyelmet a vasi helytörténeti kiadványokból összeállított kiállításra, amely folyamatosan látogatható volt.
A szombati napot elsőként Halász Péter örökös elnök emlékező-elemző gondolatai vezették be, aki betegsége miatt nem tudott részt venni a konferencián. Megküldött írásában elsőként a Morvay Péter által az 1930-as években létrehozott regöscserkészet népi-nemzeti hazafias küldetéséről értekezett, részletesen taglalta az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom céljait és eredményeit – benne Morvay és társai elévülhetetlen érdemeit –, s annak a szellemi energiának a kisugárzását, amely végül a honismereti mozgalom megizmosodását, kiteljesedését is segítette.
Dr. Horváth Sándor néprajzkutató, muzeológus a tájházak, helytörténet gyűjtemények szerepéről szólt vetített képes előadásában, kiemelve szerepüket a helyi értékek megőrzésében, közreadásában. Bemutatta az országos tájházprogramot, példák sorával illusztrálta a gyűjtött anyag sokszínűségét, a mai életben betöltött aktív szerepüket.
Kelemen László, az alsóőri Könyvtár és Információs Központ (Burgenland) vezetője válogatást mutatott be az őrvidéki magyarság történetével foglalkozó művekből és helytörténeti jellegű kiadványokból. Elmondta, hogy a kis létszámú magyarság körében nincs szervezett helytörténetírás, de múltjuk értékeit a hagyományok őrzésében, továbbörökítésében alkotóan használják fel közösségeik körében.
Németh Tibor, a celldömölki Kresznerics Ferenc Könyvtár vezetője arról a hatalmas, több évtizedes munkájáról adott számot, amely a Magyar Életrajzi Kalauz összeállításában ölt testet. Gyűjtő- és feldolgozómunkájának nagyságát bizonyítja, hogy jelenleg 370 ezer életrajzi adat kereshető vissza gazdag tartalommal. Bemutatta a Kemenesalja Életrajzi Lexikont is, amelyet a tájegység jeles embereiről állított össze. 
Dr. Gesztesi Enikő, a Tolna Megyei Honismereti Egyesület elnöke jól megválogatott prezentációjából kitűnt, hogy elődei és társai felelősen gondolkodtak és cselekedtek, amikor szervezetten indították el az emlékező programokat. Külön kiemelendő és utánpótlás szempontjából fontos, hogy főként a középiskolás korosztály felé nyitottak, aktivizáló fórumokat teremtve a diákkutatóknak is. Minden évben más-más, középiskolát működtető városban szerveznek programokat, emlékeznek Bél Mátyásra, de bemutatást nyernek a fogadóhelyek értékei is. Elismerést kapott a tevékenységük céltudatossága és szervezettsége a résztvevők körében.
Bács-Kiskun megye képviseletében Varga István (Fülöpszállás) ismertette a végzett munkát: a felhívást követően minden évben szerveztek konferenciát, középiskolai vetélkedőt, intenzív kapcsolatot alakítottak ki határon túli honismereti közösségekkel. Közös szakmai konferenciákat szerveznek, emlékutakat kezdeményeznek, rendszeresek az ünnepnaphoz kötődő könyvbemutatók stb.
Titkos Sándorné, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Honismereti Egyesület elnöke jogos büszkeséggel említette, hogy megyéjükből eddig 12-en kaptak munkájuk elismeréseként Bél Mátyás – Notitiae Hungariae Emlékérmet, szellemi örökségük meghatározó mai munkájukban. A Honismeret Napja rendezvényeit különös gonddal készítik elő, tartalmas előadásokkal, sokszínű tartalommal, ünnephez méltó körülményeket teremtenek. Az ünnepség keretében adják át a minden évben meghirdetett Istvánffy Gyula Honismereti Pályázat díjait is. 2015-ben az Országos Ifjúsági Akadémia programját társították a megemlékezéshez. Három honismereti közösségük rendszeresen szervez programokat, vetélkedőket, emlékezéseket, könyvbemutatókat.
Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna titkár (Csongrád megye) szintén arról számolt be, hogy 2007 óta rendszeresek a honismeret napi programok, kiemelt szerepet kaptak a közös szakmai találkozások, vetélkedők. Változó helyszíneken, a helyi közösségeket aktivizálva vitték sikerre értékőrző rendezvényeiket, népes érdeklődő előtt. Tevékenységükben a szomszédos határ menti területek bemutatását is szorgalmazzák, sikeresen szervezték meg az ünnep alkalmával a társegyesületek találkozóját, 2015-ben a határokon átívelő anyanyelvi konferencia rendezésével gazdagították a jeles nap programját.
Mándli Gyula (Pest megye) az Érdy János Honismereti Egyesület évente megrendezett honismereti felolvasóülése újszerűségét és népszerűségét mutatta be, amelynek a főváros, ill. a megye városai adnak otthont. Eredményes együttműködést alakítottak ki a Budapesti Honismereti Társasággal. Eddig 8 felolvasóülést rendeztek (77 előadótól 129 előadás hangzott el), a helytörténet sokféle témakörét érintve, számos jeles személyiségről megemlékezve. Példaadó kezdeményezésük másutt is követőkre találhat!
Dr. Kovács Attila történész, a muravidéki történet- és helytörténetírás legfontosabb szakaszait elemezte, kiemelve a magyar kisebbség szellemi erői összefogásának sikerességét. Hangsúlyozta, hogy fontos a kiadáspolitikájukban a kétnyelvűség. Köteteket mutatott be a gazdag szellemi termésből, példákat a vasi, zalai közgyűjteményekkel való szoros kapcsolatok eredményeiből.
A határon túli honismereti munkának érzékletes mozzanatait, sikereit ismerhették meg a résztvevők  Dukrét Géza elnök (Nagyvárad) írásban megküldött tájékoztatójából, aki a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 25 éves munkájának eredményeit mutatta be. Imponáló a szervezettségük, kimagasló a kiadványpolitikájuk (100-nál több kötet, kiadvány), 25 emléktáblát állítottak fel, 13 honismereti tábort szerveztek, sokrétű az együttműködésük a helyi, megyei kulturális szervezetekkel. Munkájukkal kisebbségi létük és a nemzeti tudat erősítését, az ifjúság nemzeti önazonosságának kialakítását szolgálják. Megemlítendő, hogy A Honismeret Napjához kötődően rendezik éves szakmai konferenciájukat.
Kelemen Katalin könyvtárigazgató (Csíkszereda) szintén írásban megküldött beszámolója arról a nagyon sokrétű programról adott számot, amelyet 2016-ban A Honismeret Éve jegyében hirdettek és valósítottak meg a Kájoni János Megyei Könyvtárban: felolvasónap magyar írók-költők műveiből, honismereti vetélkedők, magyar könyvtárosok vándorgyűlése stb. Dicséretes, hogy összeállították Hargita megye jeles személyiségeinek adattárát és a helyismereti információszolgáltatásukat magas színvonalon működtetik.
Debreczeni-Droppán Béla szövetségi elnök kritikus és önkritikus hangú értékelőjét, jövőre vonatkozó gondolatait élénk figyelem kísérte. Átfogó, napi példákkal igazolt összefoglalójában kitért a mozgalom jelenlegi állapotára, a működés szervezeti, pénzügyi nehézségeire. A pozitív eredmények mellett utalt arra, hogy nem sikerült tömegesebbé tenni a tevékenységet, néhány megyében erőtlenné vált az egyesület élet. Kevés fiatalt tudott megszólítani a mozgalom, nem találta meg az aktivizálás korszerű eszközeit, módjait, s néhány, klasszikusnak mondható forma – ifjúsági nyári táborok, országos vetélkedők stb. – elsorvadt anyagi nehézségek miatt. Az országos honismereti programokra is több helyen gyenge a mozgósítás. Követendő célként és feladatként említette, hogy újszerű akciókkal, a tevékenységek széles körű bemutatásával, a digitális eszközöket is felhasználva kell továbblépni, erősíteni a hasonló feladatokat vállaló civil közösségekkel a személyes és munkakapcsolatokat, hasonló összefogásra ösztönözte a szomszédos megyéket. Kívánatos, hogy a nemzetiségek és a határon túli magyarság honismereti, értékőrző tevékenysége az együttműködések nyomán bővüljenek. Kihangsúlyozta, hogy A Honismeret Napja üzenetei, célkitűzései napjainkban és hosszabb távon is időszerűek, követendők. Szorgalmazta, hogy a megyei egyesületek is végezzenek alapos számvetést működésükről.
Zárógondolatként Zsámboki Árpád elmondta, hogy a rövid, de gyors előkészítő munka, a Honismereti Szövetség és a vasi egyesület közötti hagyományosan eredményes együttműködés elérte célját: jól mozgósította a megyéket, a napi látogatói létszám meghaladta a 100 főt. Sikeresen összegezte a konferencia a munka pozitív tapasztalatait, s önkritikusan a tennivalókat is. (A jó kezdeményezések remélhetőleg ösztönzően hatnak a mindennapi munkára a helyi közösségekben.)
A szakmai együttlét eredményességét jól szolgálták a kifogástalan ellátási, fogadási feltételek, az értékes kötetlen esti beszélgetések, könyvbemutatók, s talán a vendéglátók szívélyes vendégszeretete, figyelmessége is.
A konferencia záró délelőttjén az érdeklődők megismerhették a mecénálásukról híres Nádasdyak fészkét, Sárvárt, eredetiben láthatták Sylvester János Újtestamentumát és megcsodálhatták a vár gazdag történelmi tárlatai anyagát is Takács Zoltán Bálint múzeumigazgató szakszerű vezetésével.
A jeles szellemi elődök emlékezetét megtartva, a 10 évvel ezelőtt megszületett nemes gondolat folytonosságának és a mozgalom életerejének megerősítése szellemében zárta munkáját a népes konferencia.

Zsámboki Árpád