Tanulmánykötet I. (Szent) László királyról

Szende László írása
I. László király trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága a 2017. évet Szent László Évnek nyilvánította. A sokrétű programsorozat egyik állomása volt a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete által szervezett színvonalas tudományos konferencia, amelyen a vendéglátókon kívül más tudományos intézmények munkatársai is részt vettek. A kötet a rendezvényen elhangzott előadásokat tartalmazza, szerkesztett formában, tudományos jegyzetapparátussal ellátva. 

Az első két összefoglaló tanulmány az idő- és térbeli kereteket jelölte ki. Orosz István akadémikus a nagy király korának Európáját mutatta be. A terület nagysága miatt hatalmas feladatra vállalkozott, éppen ezért csak a fő vonalakat vázolhatta fel, a hangsúlyt a változásokra helyezte. Ennek a demográfia az egyik lényeges eleme, a XI. század elejétől a XII. század végéig terjedő időszakban jelentős gazdasági növekedés mutatható ki. A folyamatok a társadalomban is éreztették hatásukat, ekkor jött létre a hűbéri hierarchia struktúrája, a gregorián reformok az egyházban döntő átalakulásokkal jártak együtt.
Zsoldos Attila akadémikus a Magyar Királyságról rajzolt átfogó képet. A világi közigazgatás szempontjából a király az államalapító életművét folytatta, a déli országrészben új megyék jöttek létre, a dukátust pedig átadta öccsének, bár valószínűleg erős kontrollt gyakorolt felette. Jóval markánsabb változások figyelhetők meg a társadalomban, a szabadság egységes fogalma felbomlott, a nemesek pedig kiemelkedtek a szabadok közül. A szerző fontos megállapítást tesz a kóborlás jelenségével kapcsolatban, elterjedését a belső rend felbomlásával magyarázza, analógiaként – teljes joggal – a tatárjárás utáni éveket hozza fel. 
Weisz Boglárka, a Történettudományi Intézet (MTA BTK) főmunkatársa a királyi hatalom gazdasági hátterére fókuszált. Adatokban gazdag tanulmánya remekül összefoglalja a rendelkezésre álló információkat, bemutatva az államalapítás utáni első két évszázad királyi bevételeit. Kitér a királyi udvarházak és a korszakban mindenki számára egyértelmű természetbeni szolgáltatások szerepére. A vámok I. (Szent) István korában jelennek meg, I. (Szent) László a vásár- és a sóvámok beszedését helyezte előtérbe, amelyek a XII. századi uralkodók egyik legfontosabb bevételének bizonyultak. A szerző egyúttal felveti a királyi és fejedelmi ajándékok szerepét, mivel ezek szintén az Árpád-házi uralkodók vagyonát gyarapították. 
Thoroczkay Gábor, az ELTE docense lényegre törő címet választott tanulmányának: Szent László és az egyház. Írásának célja, hogy a korábbi kutatásokat saját eredményeivel egészítse ki: többször hivatkozik többek között Györffy György, vagy a fiatalon elhunyt szegedi középkorász professzor, Koszta László munkásságára. A király a peremterületekre is helyezett püspöki központokat, illetve a kalocsai érsekség bácsi központjának kialakítása külpolitikai és államszervezeti okokkal egyaránt magyarázható. Az uralkodóhoz és családjához több társaskáptalan alapítása fűződik, a monasztikus rendek erőteljes támogatása pedig lehetőséget biztosít a szerzőnek, hogy alaposan összefoglalja a somogyvári apátsággal kapcsolatos ismereteket. Megfontolandó a papi házasság engedélyezésére vonatkozó okfejtése, ennek kapcsán bizánci befolyást feltételez. 
Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet igazgatója Zarándokok és zarándoklatok a 11. századi Magyarországon című tanulmányában azt vizsgálja, hogy milyen szerep jutott a Magyar Királyságnak a korszak peregrinációjában. Azzal, hogy I. (Szent) István megnyitotta a Jeruzsálem felé irányuló zarándokutat, bekapcsolta Magyarországot az európai vérkeringésbe. Erre utal Rudolphus Glaber krónikája, amely kiemelte, hogy államalapító királyunk mennyire kegyesen fogadta a zarándokokat. Közülük név szerint többet is ismerünk, a szerző igen alaposan mutatja be a személyükről rendelkezésre álló információkat. A zarándokok a kulturális közvetítők szerepkörét is betölthették, illetve jelenlétük pezsdítően hatott a hazai világi és egyházi közéletre.
Csákó Judit, a Történettudományi Intézet (MTA BTK) tudományos segédmunkatársa részletes, 264 lábjegyzettel ellátott tanulmánya kiemelkedően fontos kérdést elemez: Szent László uralkodása milyen módon jelenik meg a nyugati elbeszélő forrásokban. A kiindulópontot a máig megkerülhetetlen Gombos Ferenc-féle Catalogus fontium jelenti, de összegyűjtötte az abból kimaradt forrásokat is, a megközelítőleg kilencven tételes forrásbázis impozáns teljesítmény. Úgy tűnik, hogy a Rajna volt a vízválasztó, a folyótól nyugatra kevés szöveg közöl adatot az 1074 és 1095 közötti időszakról. Csákó Judit kitért az osztrák, az itáliai, a dalmát, a cseh, a lengyel forrásokra is, módszertani megközelítése és alapossága egyértelműen példaértékű. A megrajzolható kép ugyanakkor meglehetősen vázlatos, mivel az uralkodó inkább az események egyik mellékszereplőjeként jelenik meg. 
Bradács Gábor, a Debreceni Egyetem oktatója tanulmánya szintén Szent László alakját vizsgálja   a német és cseh területeken a XI. és XVI. század között keletkezett források alapján. A szerző értékelési szempontjai – származás, egyházpolitika és kegyesség, külpolitika, halála és temetése – világosak. A német és cseh források előszeretettel hangsúlyozzák László jámborságát, vallásosságát és kegyességét, több auktor pedig az erkölcstelen Salamonnal állította szembe. A külpolitika vonatkozásában a kútfők főként a IV. Henrikkel és a pápával való kapcsolat hullámzását emelték ki. A forrásokban az a történetileg nem igazolható hagyomány is tetten érhető, hogy a keresztesek a magyar királyt szerették volna megtenni vezérüknek. A szerző megállapítása hasonló, mint Csákó Judité: a László-kép meglehetősen elnagyolt, a személyére vonatkozó jellemrajzot főként a magyar történeti hagyomány befolyásolta. 
Bagi Dániel, a Pécsi Tudományegyetem professzora Gallus Anonymus gesztájánál alkalmazza az előző két tanulmányhoz hasonló megközelítést. Az 1113 és 1116 között keletkezett lengyel forrás viszonylag sok hírt őrzött meg a magyar történelemből. Ez alól László alakja sem kivétel, sőt, nála olvasható, hogy a lengyel földön született László „szokásaiban és életében teljesen lengyellé vált”, a műben szereplő személyek közül ő az egyetlen, akinek testi tulajdonságairól is megemlékezik. Érdekes a László és II. Boleszláv találkozását bemutató jelenet, amely szerint a magyar király a lengyelnek köszönhette volna uralmát. A szakirodalom már korábban is többször foglalkozott a lengyel király somogyvári látogatásával, Bagi Dániel meggyőzően érvel Szent Egyed kultuszának az uralkodói bűnbocsánatot előtérbe helyező aspektusa mellett. 
Font Márta, a Pécsi Tudományegyetem professzora írását a Kijevi Rusz és nyugati szomszédjainak szentelte. Egy tömör, a Kijevi Rusz XI. századi történetét bemutató összefoglaló után felvázolja a dinasztikus kapcsolatokat. A lengyel Piastok közül a Megújító melléknevű I. Kázmér emelkedik ki, utóda, II. Boleszláv pedig befogadta a menekülő I. Bélát és fiait. Nem egyszerű a lengyel király és a krakkói püspök, Szaniszló közötti konfliktus okának a rekonstruálása, Font Márta szerint Boleszláv és Vladiszláv Herman szembenállására vezethető vissza. Csehország történetének alakulását meghatározta, hogy a Német-római Birodalom része volt. A tanulmány utolsó részében I. (Szent) László és Kijevi Rusz kapcsolatáról olvashatunk, például a király egyik leánya a Rurik dinasztia tagja lett. 
Körmendi Tamás, az ELTE docense dolgozatában a király 1091. évi horvátországi hadjáratának előkészületeit és körülményeit elemzi. Kitér Szlavónia korai hovatartozásának vitás kérdéseire, álláspontja szerint a horvát uralomra vonatkozó forrásokat erős kritikával kell kezelni, felveti annak a lehetőségét, hogy a Száva és Gvozd közötti gyepűt Szent László vonta szigorúbb ellenőrzés alá. A zágrábi püspökség 1089-es vagy 1090-es alapítására vonatkozó érvelése meggyőző, minden bizonnyal összefüggésben állhat a tervezett hadjárattal. A kútfők alapján összefoglalja az expanzióval kapcsolatos ismereteket, a hadjárat beleillett az uralkodó aktív külpolitikai tevékenységébe, ugyanakkor a hódítás a Szentszék érdekszférájának megsértése miatt óvatosságot igényelt. 
Bárány Attila, a Debreceni Egyetem professzora átfogó tanulmánya I. László király korának nemzetközi kereteit részletezi. Írását érdemes lett volna a kötet első tanulmányai közé elhelyezni, mert sok esetben ezt elolvasva válnak érhetővé az uralkodó diplomáciai lépései. Ide tartozik a pápasághoz és a császársághoz fűződő, fordulatokban gazdag viszonya, amely Salamon király halála után más irányt vett. A Bizánc rovására történt normann előretörés számos területen, így Dalmáciában is éreztette hatását. A szerző árnyaltan mutatja be a különböző koalíciókat és szövetségkötéseket, kiemelt szerepet tulajdonít Kálmán király normann házasságának, illetve a somogyvári apátság alapítását részben külpolitikai okokkal magyarázza. A dinasztikus összeköttetések megértését két családfa segíti. 
Pósán László, a Debreceni Egyetem docense írásában más jellegű témát, a XI. század és a XII. század első felének az időjárási viszonyait, éhínségeit és járványait foglalja össze. Az utóbbi időben ez a megközelítés nagy népszerűségnek örvend, a források szisztematikus feltárása és kiértékelése sokfajta információval szolgálhat. A szerző kellő alapossággal mutatja be az európai klimatikus viszonyok alakulását, a szélsőségesen változó időjárás komoly gazdasági problémákhoz és az életkörülmények radikális átrendeződéséhez vezetett. 1093 után szinte minden évben pusztított a dögvész, a pestis jellegű tüneteket mutató betegséget az újabb kutatások anyarozs-mérgezésként („Szent Antal tüze”) azonosították. 
Tózsa-Rigó Attila, a Miskolci Egyetem adjunktusa tanulmányában visszavezeti az olvasót a kötet elején bemutatott változásmechanizmushoz. A XI–XII. század fordulójának kereskedelmi forradalma számos kutató figyelmét felkeltette, akik megpróbálták kontextusba helyezni a folyamatokat. Az ezredforduló óta általánosan csökkentek a népesedést negatívan befolyásoló események, a termelési ágak fellendülése pedig ösztönzőleg hatott a kereskedelemre, ez pedig életre hívta az urbanizációt. Városhálózatok jöttek létre, a polgárság gazdasági ereje egyrészt komolyabb politikai szerepvállaláshoz vezetett, másrészt igyekeztek rugalmassá tenni – például a hitelek kialakításával – a pénzforgalmat. 
A debreceni MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoport kiadványa méltó módon állít emléket I. (Szent) László királyunknak, a szerzők számos szempont alapján foglalják össze az uralkodóra vonatkozó aktuális kutatási eredményeket. 
(Európa és Magyarország Szent László korában. Szerk.: Bárány Attila–Pósán László. Debrecen, 2017. 248 oldal)

Szende László