Bethlen Gábor-díjban részesült lapunk, a Honismeret

2015. november 14.
„Ki a múltját nem becsüli, az a jövőt nem érdemli." A Honismereti Szövetség nagy múltra visszatekintő lapja, a Honismeret című folyóirat Bethlen Gábor-díjban részesült.

A rangos díjat 2015. november 14-én adták át a Pesti Vigadóban. Laudációjában Bakos István művelődéskutató, tanár, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte:

Indulásától ezernyi szál köt a Honismeret folyóirathoz: szerkesztőihez, szerzőihez, s a mozgalomhoz, amelynek szellemi forrása, éltetője volt és maradt mindmáig. Akkor is, amikor a magyar múltat, annak emlékeit a nacionalizmus rémképe jegyében pusztították határon innen és túl; s ma is, amikor más hatalmak és hatások rongálják nemzeti karakterünket, feledtetnék történelmi-kulturális értékeinket, példaképeinket.
A hatvanas évek végén, Kósa László néprajzos barátom kíséretében, diákként tett egy hónapos erdélyi gyűjtőutunk ébresztett rá a magyar hagyományok nemzetvédő szerepére. Életre szóló ismerkedés volt ez vendéglátóinkkal: Szabó Zsolttal, Szurkos Pistáékkal, Farkas Árpádékkal, Fülöp Dénesékkel, Kallós Zoltánnal, Mikó Imrével, Erdély őrállóival, tájaival, népével. Borbáth Károly, a nagyenyedi Kollégium tudós-tanára, lenyűgöző kalauzolását azzal zárta;

"Erdély nem veszett el! Miénk marad e föld, amíg jó gazdaként műveljük, ismerjük; magyar hagyományait, a szülőföld szeretetét éltetjük, s utódainkra átörökítjük."

A Hazafias Népfront keretében kibontakozó honismereti–helytörténeti mozgalmat is e gondolatok jegyében élesztették újra 1958 után, a megszállt csonka-hazában. Működését az "Aki nincs ellenünk, az velünk van!" jelszóval hirdetett pártprogram; s a – demokrácia megcsúfolását, az egy jelöltes képviselő választást is – végrehajtó Népfront tette lehetővé. A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a Hazafias Népfront volt „a szocialista nemzeti egység kifejezője”. Az ernyőszervezet elnöke 1958-tól 31 éven át Kállai Gyula, egy kiszolgált pártkatona volt, tényleges vezetői azonban, a főtitkárok: Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Sarlós István, Pozsgay Imre voltak. Ők amellett, hogy közreműködtek a választási színjátékban, a Népfront égisze alatt végezhették közéleti szerepvállalásukat, hivatalukkal segíthették pl. a hagyományőrzést, a honismeret újjászervezését is.

A Honismeret című folyóirat története

A mozgalom igazi gyümölcse a Honismeret c. kéthavonta megjelenő rangos folyóirat lett, amely 1972 februárjában  "Hová röpül a páva?" alcímmel jelent meg. A népszerű Vass Lajos vezette "Fölszállott a páva" c. TV-s népdalvetélkedő, az egész országot megmozgatta.. Gombamód szaporodtak a Páva körök, a népdalkörök, az ifjú nomád nemzedék pedig fölfedezte a Táncházat. E jelenségről, népi kultúránk értékeiről, jövőjéről, ill. az azt nacionalistázva leminősítő támadásokról szóló tanácskozás anyagát közölte a Honismeret első száma. A lap Morvay Péter szerkesztésében, 5000 példányban, a KÓTA szellemi és a TOT anyagi támogatásával jelenhetett meg. Felelős kiadója – a Hazafias Népfront Honismereti Klubjában tartott rendezvény szervezője –, az 1968-ban alakult Honismereti Bizottság titkára: Töltési Imre volt. Főként neki „szellemi honvédelmünk vezérlő kapitányának" (az idézet Halász Pétertől) és a Bizottság elnökének, Dr. Kanyar Józsefnek köszönhető a honismereti- helytörténeti mozgalom kilombosodása. A parasztpárt hajdani szervezői fáradhatatlanul járták ismét az országot; hadra fogható szakmai-politikai fegyvertársakra leltek, biztattak, ösztönöztek.

Ahogyan csak tudták – olykor partizánakciókkal is –, segítették a civil társadalom építkezését; faluházak, falumúzeumok, krónikák, emlékjelek, pávakörök létrehozását. Ellenszélben vitték tovább a gyarapodó mozgalom nemzeti lobogóját.

Töltési Imre alapítója, a nehéz időkben felelős szerkesztője, lelke volt a Honismeret c. folyóiratnak is; a Népfront kimúlása előtti – végső apanázzsal történt – megmentéséig. Abban az időben a Honismeret folyóirat a magyar értelmiség kedvelt olvasmánya volt, amely a Népfront politikai védelme ellenére többször is szembekerült az állampárti hatalommal. Így pl. 1980-ban, amikor Trianon 60. évfordulóján őszinte hangvételű cikket közöltek nemzeti tragédiánkról. 1985 végén is, amikor közzétették a – hatévi peremlét után hivatalosan jóváhagyott – Bethlen Gábor Alapítvány támogatását kérő felhívásunkat. (Zárójelben: Ezt a számunkra létfontosságú, rövid anyagot Márton János elnökünk és Nagy Gáspár titkárunk 26 hazai lapnak küldte el, közlését telefonon is kérve. Ígérték közülük többen, de végül három lap – a Honismeret, az Olvasó Nép és a Somogy – közölte ezt a kordokumentumot. Utólag is köszönet érte!)

A stafétát Kanyar Józseftől 1989-ben Bartha Éva, a laptulajdonossá vált Honismereti Szövetség titkára vette át a mozgalomban. Neki – vezető-társaival együtt –, a rendszerváltás zaklatott éveivel, a Népfront nyújtotta anyagi és hivatali infrastruktúra hiányával, a nemlét fenyegető árnyékával kellett megbirkóznia. Amíg elődjeiknek a pártállam hatalmasaival, nekik a hitevesztett közömbösséggel kell hadakozni. Dicséretes, hogy a Honismeretet nehézségeik ellenére töretlenül éltetik.

E mozgalom tevékenységével segítette a Bethlen Gábor Alapítvány célkitűzéseinek megvalósítását, amit a szervezet kiemelkedő vezetőinek kitüntetésével már korábban elismertük. 1991-ben a kuratórium Halász Péter agrármérnök - történész - csángókutatónak, a Honismeret főszerkesztőjének Márton Áron Emlékérmet adományozott. Dr. Kanyar József történész-levéltárost, a Honismereti Szövetség örökös tiszteletbeli elnökét 2001-ben, születésének 85. évfordulója alkalmából, áldozatos nemzetnevelő munkásságáért Bethlen Gábor-díjjal tüntettük ki.

Kanyar József szerepe

A mozgalom szellemi atyja, Dr. Kanyar József: Honismeret és nemzettudat c. életrajzi vallomásából nemzetépítő kezdeményezései, közösségszervező szándékai, a romboló erőkkel szembeni spirituális ereje egyaránt kitűnik. Utószavában mégis önkritikusan állapítja meg:

"annak is erőteljesebben kellett volna hangot adnom; miképp süllyedt mélyre egy vidéki régióban az értelmiség, s vele együtt: a kultúra s a nemzettudat szerepe. Az elmondottak mögött átsütött ugyan a tiltakozó lázadás hangja, ám ezek az indulatok sem voltak élesre töltve, nem mindig irányultak a sérelmek tompítására."

Halász Péter a lap élén

Halász Péter 1974-től vállalta a Honismeret szerkesztését:

„...úgy gondoltam, hogy a honismeretbe belefér az egész, Trianon óta határokkal szétszabdalt magyarság; mert egy legyőzött ország felszabdalható, de a nemzet történelmét és művelődését nem lehet földarabolni.”

A jeles agrárkutató, autodidakta hungarológus – a mozgalomban Dr. Kanyar József méltó társa –, a Honismeret szerkesztőjeként is helytállt a posztján. Számomra ma is csoda, hogy mennyi fontos írás, hézagpótló dokumentum, tájékoztatás, s mi minden más férhet el egy-egy száz oldalas lapszámban. Tavaly megjelent "Hol ér véget a múlt" c. könyve ragyogó összegezése a honismeret szolgálatában végzett hat évtizedes munkájának, kortörténeti dokumentuma a honismereti mozgalomnak és lapjának. Péter a Szerkesztőbizottság kiváló szakembereivel csapatmunkában, az érték – mérték – minőség – hasznosság jegyében, közel négy évtizede gondozza ezt a sokszínűen gazdag folyóiratot. A fennállása óta megjelent 260 lapszám páratlan örökség hordozója; jelentős szerepet töltött és tölt be a magyar nemzettudat formálásában, identitásunk megtartásában. Szerény támogatása és bizonytalan forrásai ellenére összefogja, közösséggé formálja a hagyományosan magyarságismeretnek nevezett tudományágak (történelem, földrajz, néprajz, nyelvészet, műemlékvédelem és hasonlók) hivatásos és amatőr kutatóit, gyűjtőit, a honismereti mozgalom apadó táborát, lelkes híveit. Ezen túl módszertani segítséget nyújt az immár tantervi keretek között folyó honismereti oktatáshoz, s amellett a szakkörök, s a téma iránt érdeklődők munkájához. A Honismeret néhány különszáma tematikailag fontos, tartalmilag értékes kézikönyv.

Új korszak küszöbén

Amikor Halász Péter a csángók iránti határtalan vonzalmával a Gyimesbe települt át, a szerkesztői feladatokat 2010-től Selmeczi Kovács Attila néprajztudós vállalta a szerkesztőbizottságból. Munkáját közmegelégedéssel látta el mindaddig, amíg tehette. Most ismét szerkesztőváltás következik. Ehhez mementóként idézem a lap régi robotosát, Halász Pétert: "Rengeteget tanultam... De ennél is fontosabb az a számtalan értékes emberi kapcsolat, amelyre e sokszor talán terhes szolgálat során tettem szert. A szerzőkben és a szerkesztőbizottsági tagokban kitűnő barátokra leltem, akiktől mindenben támogatást és fegyvertársi barátságot kaptam." Biztató szavak leendő utódjának. Nincs több időm a méltatásra, ezért engedjék meg, hogy végül a szerkesztőbizottság jelenlegi tagjait fölsoroljam: Andrásfalvy Bertalan, Bartha Éva, Debreczeni - Droppán Béla, Fehér József, Gálné, Jáger Márta, Halász Péter, Hála József, Kováts Dániel, Sebestyén Kálmán, Selmeczi Kovács Attila, Szabó Ferenc, Székely András Bertalan, Zika Klára.

Impozáns e névsor! Közös munkájuk gyümölcse is megérett a Bethlen Gábor-díjra, amelyet most adunk át a Honismeret című folyóiratnak; szerkesztőinek, szerzőinek és tevékeny híveinek; több évtizedes, töretlen nemzetszolgálatukért. Isten éltesse őket, lapjukkal együtt, sokáig!