MEGHÍVÓ
A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógia Kar, a Magyar Pedagógiai Társaság, a MRE Doktorok Kollégiumának Pedagógiai Szekciója, az Óvó-és Tanítóképzők Egyesülete, a Nagykőrösi Arany János Társaság tisztelettel meghívja Önt
a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából, 2023. november 17-én tartandó, Hegymegi Kiss Kálmán tiszteletére szervezett koszorúzásra (Nagykőrösi Református Temető) és az azt követő emlékülésre, a KRE-PK Gulyás Lajos termébe (Nagykőrös, Hősök tere 5.).
Program
13.30: Emlékezés, koszorúzás a Nagykőrösi Református Temetőben, Hegymegi Kiss Kálmán sírjánál: Igei gondolatok, a felújított síremlék megáldása: Nt. Szabó Gábor, a Nagykőrösi Református Egyházközség lelkészelnöke
14.10: Köszöntés – Szigeti Márta, az Arany János Társaság elnöke
14.30: Előadások I.
– Dr. Mészáros László, intézetvezető egyetemi docens: Fejezetek az egyházi tanítóképzés magyarországi történetéből
– Dr. Kriston-Vízi József, ny. múzeumi főtanácsos – Szabó Károly könyvtáros, az OPKM Nemzeti Tankönyvtár referense: Hegymegi Kiss Kálmán és Kiss Áron hatása a magyar pedagógusképzésre
15.30: Kávészünet
16.00: Előadások II.
Dr. Gombos Norbert, tanszékvezető főiskolai tanár, ÓTE alelnöke: Imre Sándor pedagógiája Nagykőrösön – gondolatok a nemzetnevelő pedagógus halálának 75. évfordulójára megjelent Emlékkötet kapcsán
Bognárné Dr. habil. Kocsis Judit, egyetemi docens, MRE Doktorok Kollégiuma Pedagógiai Szekciójának elnöke: Arányok és súlypontok a pedagógusképzésben – Karácsony Sándor pedagógiája alapján
17.00: Zárszó: Prof. Dr. Pap Ferenc, dékán
180 évvel ezelőtt született Hegymegi Kiss Kálmán (Porcsalma, 1843. augusztus 14.) és 70 éve hunyt el (Nagykőrös, 1913. október 31.) református lelkész, tanítóképző intézeti igazgató, egyháztörténeti szakíró.Kiss Kálmán 1843-ban született a Szatmár vármegyei Porcsalmán, Kiss Áron református püspök fiaként. Öccse: Dr. Kiss Áron pedagógiai szakíró.
Középiskolai tanulmányait Szatmáron, Lőcsén és Sárospatakon végezte. Tanulmányai befejezése után két évig apja mellett volt Porcsalmán káplán, majd 1868-ban a mándi református egyház papja lett.
1875-ben lemondott a papi pályáról és a nagykőrösi református tanítóképző tanára lett, majd 1883-tól haláláig igazgatója; 1904–1907 között a református zsinat tagja.
Számos történelmi, gazdasági, vallástudományi cikket és több tankönyvet írt, elemi és középiskolák és tanítóképzők számára és egy imakönyvet is Élő reménység címen.
“Hivatásában buzgó, a munkában fáradhatatlan, a tanártársai, tanítványai iránt való szeretetben kiapadhatatlan volt.” – írták méltatói.
