356194487_632469328987418_69822120306778774_n-1

Átadta Szövetségünk kitüntetéseit az 50. Országos Honismereti Akadémián

Honismereti Szövetség
02/08/2023
Az L. Országos Honismereti Akadémia ünnepélyes megnyitóján, mely az Országház Felsőházában került megrendezésre, átadásra kerültek a honismereti mozgalomban kiemelkedő munkát elismerő díjak.

Az L. Országos Honismereti Akadémia ünnepélyes megnyitóján, mely az Országház Felsőházában került megrendezésre, átadásra kerültek a honismereti mozgalomban kiemelkedő munkát elismerő díjak, úgymint a Honismereti Munkáért Emléklap, a Honismereti Munkáért Emlékérem és a Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérem.

A díjazottak köre:

Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérem kitüntetésben részesültek

Debreczeni-Droppán Béla

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, dr. Hála József, dr. Rémiás Tibor és Zsámboki Árpád alelnökök felterjesztésére Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérmet adományozott Debreczeni-Droppán Bélának.

Debreczeni-Droppán Béla történész-levéltáros, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa, valamint a Honismereti Szövetség elnöke 1976-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2002-ben, illetve 2003-ban egyetemi diplomát szerzett levéltár és történelem szakon. 2002. október elsejétől a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattárában dolgozik, ahol kezdettől fogva mint történész–levéltáros–szakmuzeológus a Magyar Nemzeti Múzeum Irattári Gyűjteményét, 2011 óta pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumtörténeti Adattárát is kezeli. Munkájának kezdete óta elsődleges feladata a patinás intézmény központi, azaz egyesített irattárának létrehozása volt, amely munkát jelenleg is folytatja.

A gyűjtemények mindennapos kezelése, gyűjtése és rendezése, valamint a kutatószolgálat ellátása mellett nagy lelkesedéssel és eredménnyel kutatja a Magyar Nemzeti Múzeum történetét, a múzeum főigazgatóinak és jeles személyiségeinek életét és munkásságát, a múzeum elmúlt több mint két évszázadának történetét, a Múzeumkert múltját, a múzeum társadalmi funkcióit, nagy hiányosságot pótolva e tevékenységével. Kutatási eredményeit már eddig is több mint 200, hazai és külhoni tudományos és ismeretterjesztő lapban, valamint internetes szakmai oldalon megjelent cikk, tanulmány, illetve több szerkesztett és önálló kötet fémjelzi – legutóbb a 2022-ben megjelent A múzeumkerti Arany János-szobor című monográfia. A 2010-es évek elejétől a Magyar Nemzeti Múzeum nemzeti emlékhely státuszával kapcsolatos ügyeinek intézése is feladatai közé tartozik. 1998 óta számos hazai és határon túli konferencián, tudományos ülésen adott elő. Több tudományos, szakmai szervezet tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak 2003-tól 18 éven át titkára, majd főtitkára volt.

A honismereti mozgalomba a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulója alkalmából szervezett Kárpát-medencei történeti-helytörténeti vetélkedő országos döntőjén kapcsolódott be mint zsűritag – és ez a munka az elmúlt húsz év során sokrétűvé terebélyesedett. 2006-tól tagja a Budapesti Honismereti Társaságnak, 2007-től a Honismereti Szövetség országos elnökségének, tevékenysége alapján 2010-ben a közgyűlés a Honismereti Szövetség elnökévé választotta. E tisztségeiben részt vesz a szövetség rendezvényeinek előkészítésében, szervezésében, a feladatok koordinálásában, irányításában, a társadalmi kapcsolatok építésében, a határainkon túli szervezetekkel való együttműködés ápolásában. Számos sikeres felnőtt és ifjúsági honismereti akadémia és egyéb honismereti konferenciák, vetélkedők, internetes konferenciák fémjelzik munkáját. Előadásokat tart a tagszervezetek rendezvényein, képviseli a szövetséget a társszervek, más intézmények tanácskozásain és rendezvényein. 2010-től a Honismeret című országos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja és felelős kiadója, amelyben tanulmányai, helytörténeti írásai és elhangzott előadásai is megjelennek.

Prof. dr. Hermann Róbert

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Budapesti Honismereti Társaság elnökségének felterjesztésére Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérmet adományozott prof. dr. Hermann Róbertnek.

Prof. dr. Hermann Róbert történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, a Történettudományi Doktori Iskola vezetője, a VERITAS Történetkutató Intézet Dualizmuskori Kutatócsoportjának vezetője 1963. augusztus 24-én, Székesfehérváron született. A fehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult.

Egyetemi tanulmányai befejeztével 1987 szeptemberétől a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Közép- és Újkori Osztályán dolgozott tudományos kutatóként. Doktori fokozatát 1995-ben szerezte. 2000-től a Hadtörténeti Intézet igazgatója, 2001-től 2003-ig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megbízott főigazgatója, majd a Hadtörténeti Intézet igazgatója, 2003 és 2008 között a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Állandó Hadilevéltári Kirendeltségének vezetője és 2011-ig a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztőségi igazgatója volt.

Kutatási területe a reformkor, az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc, illetve a neoabszolutizmus korának politika- és hadtörténete, valamint a magyar hadtörténetírás története. Számos, az 1848-as forradalom és szabadságharccal foglalkozó könyv szerzője. Publikációi is ebben a témában jelentek meg a Hadtörténelmi Közlemények, a Századok, a Történelmi Szemle, a Levéltári Közlemények, a Levéltári Szemle, az Aetas, a Fons, a História, a Rubicon és más folyóiratok hasábjain, illetve különböző tanulmánykötetekben. Napjainkig mintegy 35 önálló kötete jelent meg, további 25 kötetben volt társszerző vagy társszerkesztő, s kb. 350 önálló tanulmányt, forrásközleményt és esszét publikált. Munkáinak jelentős része honismereti, helytörténeti vonatkozású.

1997–2002 között részt vett az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny történelem versenybizottságának munkájában, 2009 óta a bizottság elnöke. 1998-tól tagja a Rubicon, 2001-től tagja és elnöke a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztőbizottságának, 2010 óta a Századok szerkesztőségének. 2001–2009 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának, 2002–2007 között a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának a tagja volt, 2016–2023 között pedig a Társulat elnökeként tevékenykedett. Továbbá tagja a Hadimúzeumért Alapítvány, illetve a Szentpétery Alapítvány kuratóriumának, 2002–2005 között tagja a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány kuratóriumának és jelenleg is tagja a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak. Előadója volt az Országos Honismereti Akadémiáknak, javaslataival támogatta a Budapesti Honismereti Társaság munkáját, valamint előadója is volt az egyesület Budapesti Históriák előadóest sorozatának.

Munkásságát a Honvédelmi Minisztérium 2000-ben Zrínyi-díjjal, az Alapítvány a Magyar Hadi Történetírás támogatására Az Év Ifjú Hadtörténésze díjjal ismerte el. 2001-ben megkapta a Honvédelemért kitüntető cím 2., 2007-ben 1. osztályát. 2011-ben Budapestért díjjal, 2012-ben A Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2018-ban Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata díszpolgárává választotta.

Mándli Gyula (posztumusz)

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése a vezetőség felterjesztésére posztumusz Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérmet adományozott Mándli Gyula részére.

Mándli Gyula 1953. április 24-én született Körmenden. Itt járt általános iskolába, majd Zalaegerszegen, a Csány László Közgazdasági Középiskolában érettségizett. Ezután visszatért Körmendre és népművelőként a Városi és Járási Művelődési Központban dolgozott, 1972-ben a városi könyvtárában lett könyvtáros. 1979-ben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtár–magyar szakán szerzett diplomát, 2002-ben pedig kitüntetéses diplomával végzett az ELTE BTK könyvtári menedzsment szakán. Körmend után a szobi Nagyközségi Könyvtár vezetője lett, melyet az ő kezdeményezésére neveztek el Szob szülöttéről, Érdy Jánosról. Megbízták a település és társközségei helytörténetének kutatásával is, amelyet a későbbiekben kiterjesztett az egykori Hont vármegye, illetve a Dunakanyar eseményeinek archiválására. Ettől kezdve élete és munkája meghatározó részévé vált a honismereti-helyismereti kutatómunka és archiválás. Részese volt az 1990-es évek elején a Börzsönyvidék című periodika megindításának és sok éven át részt vett a Honti Kutatási Programban.

1994-től Szentendrén a Pest Megyei Könyvtár Módszertani Osztályán dolgozott, majd 1995-ben a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatója lett. Húszéves igazgatói működése alatt megvalósult a könyvtár külső és belső átalakítása, valamint megtörtént a számítógépes rendszer létrehozása és fejlesztése. Részt vett a Váci Múzeum Egyesület vezetőségében és a Váci Múzeumért Közalapítvány kuratóriumában. A hagyományos könyvtárosi munkák mellett a váci könyvtárat a hazai honismereti és helytörténeti munkák alapvető kutatóbázisává fejlesztette és az intézmény a Települési Értéktár gondozását is felvállalta. 2016. május elsejével vonult nyugdíjba.

Aktív szerepet vállalt a könyvtárszakmai szervezetekben is. 1978-tól a Magyar Könyvtáros Egyesület aktív tagja, majd a Pest megyei helyismereti könyvtáros munkaközösség vezetője, amely alapja lett az 1994-ben megalakult MKE Helyismereti Könyvtáros Szervezetnek. Ennek előbb alapító elnöke, majd több éven át titkára, majd újra elnöke volt és lelkes szervezője a könyvtáros vándorgyűléseknek. Számos kiadványt szerkesztőként és szerzőként jegyzett. Több könyvtáros szaklapban is publikált, főszerkesztője volt a Szobi Hírnök havi folyóiratnak és a Honismereti Hírmondónak, váci sajtóban több mint száz írást közölt. Sokat tett a határon túli magyarság kultúrájának ápolásáért. A rendszerváltást követően folyamatos együttműködési kapcsolatot alakított ki az egykori Hont vármegye székhelyének, Ipolyságnak az intézményrendszerével, melynek következménye, hogy 2004-ben Ipolyság Vác testvérvárosa lett. Könyvtárigazgatóként hivatalos együttműködési megállapodást kötött Vác finnországi testvérvárosának, Järvenpäänek könyvtárával. Alapító tagja volt a váci Finn–Magyar Baráti Körnek.

Mándli Gyula leginkább fényképezőgéppel a kezében marad meg az emlékezetünkben. Szenvedélyes fotós volt. Több mint fél évszázadon át fényképezett és mintegy százezer felvétele van, melyek közül jó néhány megjelent könyvekben és folyóiratokban, s néhány bekerült a Magyar Fotográfiai Múzeumba és számos fotókiállításon vett részt. Gazdag hagyatéka a jövőben még feldolgozásra vár.

A honismereti mozgalomban 1978-tól van jelen, de hivatalosan1983-tól kapcsolódott be a közösségbe. Alapító tagja a Honismereti Szövetségnek és a Pest Megyei Honismereti Egyesületnek, utóbbinak az első évben titkára, majd haláláig, több mint három évtizeden keresztül elnöke. Az országos elnökségnek kezdetektől tagja, 1998-tól pedig egyik alelnöke. Elévülhetetlen érdeme, hogy irányításával létrejött a váci könyvtárban az országos honismereti könyvtár, melyet a Honismereti Szövetség a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárának adományozhatott.

Kitartó és eredményes munkáját folyamatos elismerés övezte, melyet a kitüntetések sora mutat: Kiváló Munkáért, a Váci Járás Fejlesztéséért Emlékéremminiszteri dicséretOrtutay-díjNépművelésért DíjTragor Ignác-emlékéremKözművelődési DíjVác Város Művelődéséért DíjPest Megyei Téka DíjIpolyság Kulturális Díja, majd Ipolyság város díszpolgára cím, a finn–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért a Finn Nagykövetségen Rácz István-díjat vehetett át.

Mándli Gyula mozgalmunk olyan tagja volt, akire mindig számíthattunk. Hiányozni fog homlokára tolt szemüvegével és nyakában a kamerájával mint attribútumával. Hozzánk tartozott és ez nagy ajándék volt nekünk!

Dr. Szőts Zoltán

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnökségének felterjesztésére Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérmet adományozott dr. Szőts Zoltánnak.

Dr. Szőts Zoltán tanár, történész-geográfus, a Völgységi Múzeum nyugalmazott igazgatója 1956-ban született Bonyhádon. 1974-ben a helyi gimnáziumban érettségizett, majd 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem–földrajz szakos diplomát. 2006-ban Pécsen doktorált, 2021 februárjában vonult nyugdíjba.

1979–1987 között kollégiumi nevelőként, majd tanárként dolgozott a bonyhádi gimnáziumban. Ekkor jegyezte el magát örökre a helytörténettel és honismerettel. Az iskolai honismereti szakkört vezetve újra iskolamúzeumot hoztak létre a gimnáziumban, majd segítették a Tűzoltó Múzeum 1985-ös alapítását. Megismerkedett a bonyhádi helytörténészekkel, innen már egyenes út vezetett 1987-ban a megalakuló Völgységi Múzeum vezetői székébe, amely először a Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállítóhelye, majd 1992-től tájmúzeum lett, mely az elmúlt több mint 30 év alatt a tájegység településeinek és lakóinak sokszínű nemzetiségi-etnikai arculatát jelenítette meg. A több mint 40 időszaki tárlat mellett a legnagyobb szakmai kihívásnak bizonyult 2016–17-ben az új állandó kiállítás: a Ház és ember a Völgységben. Rendezvényeket, konferenciákat, időszaki tárlatokat szervezett.

A kismúzeumi nagyságrendjéhez viszonyítva jelentős az intézmény publikációs tevékenysége, melyhez illeszkednek Szőts Zoltán kutatási területei: a Völgység története a XVIII–XX. században, a bukovinai székelyek története és kultúrája, a Dél-Dunántúl történeti demográfiája, melyek nyomtatott formában is megjelentek: a Források a bukovinai székelyekről; hat völgységi konferenciakötet; a Völgységi füzetek 18 kötetes sorozata; melyek közül a legreprezentatívabb kötet:az Üdvözlet Bonyhádról, valamint megjelent egy önálló kötete is: a László Mihály életútja 18491932 címmel.

2006-ban a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájában summa cum laude védte meg PhD-dolgozatát. Ebben összegezte 20 év kutatási eredményeit, amit kötetté formált: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháborútól napjainkig. Ez a szakmai megmérettetés az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakértői és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagságát is eredményezte. Nyugdíjazása óta vállalt feladata a készülő Bonyhád-monográfia szerkesztése, menedzselése, szerzőként az 1945 és 1989 közötti időszak kutatása. Kezdeményező szerepet vállalt a székelyköri mozgalomban és a felvidékiek egyesületének megalakításában. Tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága Város- és Helytörténeti Munkabizottságának, a Pulszky Társaságnak. Jelenleg a megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnökségi tagja, a helyi Honismereti Kör vezetője, a Völgységi Tájkutató Alapítvány elnöke és a Völgységi Értéktár Bizottság elnöke.

Helytörténeti kutatásainak anyagát szívesen, közérthetően ismerteti meg a szélesebb nyilvánossággal is. Tolna megye köztörténetének felkutatását és megismerését több területen is kimagasló színvonalú publikációkkal gazdagította és gazdagítja, szerény ambícióval és több évtizedes szívós munkával. A vállalt megbízása iránti alázat jellemzi, felkészült tudományos kutató és ismeretközvetítő. Az operatív feladatok végzésében élenjáró, egyesületünk országos küldötte, egyesületi munkánkban bátran támaszkodhatunk megalapozott szakmai véleményére.

Munkáját elismerik. Az Ifjúságért plakettet a gimnáziumi patronáló tanári munkájáért kapta, a Sebestyén Ádám-díjat a Székely Szövetség, a Honismereti Munkáért Emlékérmet a Honismereti Szövetség adományozta számára.

Honismereti közösségünk nagy tisztelettel követi dr. Szőts Zoltán szakmai munkásságát és méltónak tartja őt a Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékéremre.

Dr. Tóth Péter

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület elnökségének felterjesztésére Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérmet adományozott dr. Tóth Péter részére.

Dr. Tóth Péter történész, levéltáros, egyetemi docens 1949-ben Sajószentpéteren született és itt kezdte kisiskolás éveit is. Aztán Sárospatakra került középiskolába és itt érettségizett, majd 1978-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári diplomát.

Ezután két évig szakközépiskolában tanított Kazincbarcikán, aztán öt éven át levéltárosként dolgozott Miskolcon a megyei levéltárban, később tudományos kutatóként a Borsodi Szénbányáknál. Négy évig a Somogy Megyei Levéltár főlevéltárosa is volt, de 1989-ben visszatért Miskolcra, ahol folytatta levéltárosi munkáját. Innen került 1992-ben oktatónak a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszékére, ahol 1996-ban megszerezte a történelemtudomány kandidátusa tudományos fokozatot és 1997-ben egyetemi docensi kinevezést kapott. 1999-től Széchenyi Professzori Ösztöndíjas volt, majd 2007-től nyugdíjazásáig tanszékvezető tanárként dolgozott.

A honismereti mozgalomba 1981-ben kapcsolódott be. Rendszeresen részt vett a honismereti akadémiák tanácskozásain és publikált a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, a Somogy megyei, a Vas megyei, később a Jászság honismereti kiadványaiban. A honismereti mozgalom egyik meghatározó alakja, aki a Somogy Megyei Levéltárban Kanyar József mellett dolgozva részt vett több, általa szervezett munkában, községtörténetek, honismereti forrásgyűjtemények kiadásában. Egyik szerzője volt a Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete című 2004-ben megjelent kötetnek.

Az 1990-es években részt vett a honismeret tantárgy bevezetésének előkészületi munkájában, több iskolában felkészítő előadást tartott az érdekelt pedagógusoknak. A honismereti mozgalom által nagy elődöknek tartott tudósok közül kiadta Borovszky Samu Borsod vármegye történetének folytatását; Pesty Frigyes Borsod vármegye földrajzi nevei című kéziratát; lefordította Bél Mátyás műveiből a bányavárosok leírását, Miskolc és környéke leírását, az Ózd környéki települések leírását; jelenleg is Bél Mátyás kéziratos műveinek kritikai kiadásán dolgozik, ezek közül Borsod vármegye leírása már megjelent, Torna, Gömör fordítása, a Jászkunság és Zaránd vármegye leírása megjelenés előtt áll.

Levéltárosként részt vett a községtörténeti munkák által folyamatosan idézett kiadványok készítésében. Ilyen volt a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek kiadása (Borsod, Gömör, Zemplén, Vas, Sopron, Nógrád, Zala vármegyék), a Mária Terézia-kori úrbérrendezés dokumentumainak megjelentetése (Borsod, Sopron, Gömör vármegyék), és az erdélyi fejedelmek Királyi könyveinek közzététele.

Történészként Miskolc és Sajószentpéter várostörténeti, valamint a jászok, a cigányok, a vallonok és a besenyők kisebbségtörténeti témáit feldolgozó munkák szerzője, amelyekkel ugyancsak a honismereti mozgalom céljainak a megvalósítása érdekében dolgozott és hiánypótló dolgozatokat készített. Munkásságát és gazdag pályafutását 271 tudományos munka és 1440 független hivatkozás is jelzi.

Honismereti Munkáért Emlékéremmel kitüntetettek

Ádám András és Ádám Andrásné

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület elnökségének felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Ádám András és Ádám Andrásné részére.

Mindketten a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület aktív tagjai.

Ádám Andrásné T.Nagy Erzsébet tanítónő 1947. december 18-án született Kecskeméten. A Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett, majd a Kertészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1984-ig a kertészeti szakmában dolgozott. Közben férjhez ment, két leánygyermeke született. 1984-ben azonban pályát váltott, elvégezte az Eötvös József Tanítóképző Főiskolát és nyugdíjazásáig általános iskolában tanított.

Ezt követően, 2005-től kezdett intenzívebben kézimunkázni, hímezni. Annak érdekében, hogy a magyar népi hímzéskultúrát minél alaposabban megismerje, a Kecskeméti Díszítőművész Szakkör aktív tagja lett. Számos kiállításon vett részt, hímzéseit a honismereti egyesületünk rendezvényein is többször bemutatta. Munkáit rendszeresen zsűrizteti, eddig húsz hímzése kapott „A” és „B” kategóriás minősítést. Ezek a munkái: kalocsai asztalterítő, jászsági futók, rábaközi terítő, gömöri csomós futó, erdélyi szász párna, hercegszántói futó, furtai kerek terítő, kecskeméti subahímzéses terítő, matyó kerek terítő, palóc asztalterítő, furtai futó, kalocsai futó, sárközi futó és rábaközi asztalterítő. Az ő keze munkája a pálosszentkúti kápolna oltárterítője.

Hímzéseit számos rangos elismeréssel jutalmazták, többek között megkapta a XXX. Kisjankó Bori Pályázat egyik különdíját is.

Férje, Ádám András mezőgazdasági kárszakértő, aki 1948. április 20-án született Kalocsán Ő a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot, végül mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát szerzett. Néhány évi üzemi gyakorlat után az Állami Biztosítóhoz került mezőgazdasági kárszakértői munkakörbe. Nyugdíjazásáig, 2008-ig ebben a minőségében különböző biztosítótársaságoknál dolgozott.

A biztosítási szakma múltjára vonatkozó tárgyakat és dokumentumokat az 1970-es évektől kezdte gyűjteni. Gyűjteményében magyar, illetve Magyarországon működött külföldi érdekeltségű cégek relikviái, több mint 100 különböző intézet anyaga található, többségében a XIX. század közepétől az 1950 közötti időszakra vonatkozóan. A gyűjtemény legrégebbi dokumentuma 1788-ból való, amely II. József tűzmegelőzésre, tűzoltásra vonatkozó rendeletének egy korabeli, nyomtatott példánya. A biztosítótársaságok, temetkezési egyletek, káresetek és tűzvészek témakörében számos előadást tartott, kiállításokat rendezett, cikkeket írt. A kecskeméti tűzvészek történetéről önálló kötete jelent meg. Kutatási eredményeit rendszeresen megosztja a honismeret iránt érdeklődőkkel.

A Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesületnek 2007 óta tagja. 2008-ban az Ellenőrző Bizottság elnökévé választották és ezt a tisztséget jelenleg is betölti. Az egyesületünk egyik legaktívabb tagja.

Dankó József

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Péczeli József Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület elnökségének felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Dankó Józsefnek.

Dankó József tanár, alpolgármester, nyugdíjas és a 2017-ben újonnan megalakuló Komárom–Esztergom Megyei Honismereti Egyesület alapító tagja, aki nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Dankó József 1953-ban Dorogon született, középiskolai tanulmányait az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban végezte. 1977-ben tanító oklevelet szerzett az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán, ezt követően majd egy évtizeden keresztül a bajnai Általános Iskolában tanított. 1980-ban az egri Tanárképző Főiskolán magyar szakos tanári diplomát szerzett, majd 1985-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán történelem szakon diplomázott. 1983-tól a Zrínyi Iskola pedagógusaként részt vett az Értékközvetítő Pedagógia terjesztésében.

Mint a megyében ismert és elismert pedagógus, éveken át a történelem tantárgy szaktanácsadója volt. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a gyerekek már az általános iskolában megismerkedjenek lakóhelyük, szűkebb környezetük helytörténetével, érdekességeivel és nevezetességeivel, a szüleik, nagyszüleik életével. Ezért szerkesztette meg a tanulók számára magyar–történelem szakos tanárként az Otthonról hazáig című általános iskolai honismereti feladat- és szöveggyűjteményt. A megszerzett ismeretekből helytörténeti és honismereti vetélkedőket szervezett a dorogi és környékbeli iskolákban.

2014 és 2019 között Dorog oktatásáért felelős alpolgármesterként tevékenykedett és mindenben segítette Dorogon a honismereti tevékenységet. Ma is aktívan és örömmel vesz részt a Helyi Értéktár Bizottság munkájában. Munkásságának köszönhetően számtalan helytörténeti, honismereti publikáció született. Az 1988-ban megalakult – az idén 35 éve működő – Dorog Város Barátai Egyesületének alapító tagja, amelynek később titkára és elnöke is volt.

Számos publikációja jelent meg az Új Forrás és a Limes című folyóiratokban, a megyei könyvtár évkönyveiben, valamint a Dorogi Füzetek sorozatban. Munkatársa volt a Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza című monográfiának, de számos honismerettel, helytörténettel foglalkozó könyvsorozat író-szerkesztőjeként és lektoraként is olvashatjuk a nevét. Szerzője és alkotója volt a Dorogi sportpillanatok 19142014, továbbá A zene és Dorog, valamint a Gyógyszergyártók Dorogon, és a Kovács Lajos emlékkönyv című kiadványoknak. Legújabb tanulmányai a Dorogi Füzetek 60. számában olvashatók, mely füzeteknek éveken át szerkesztője is volt. Tanulmánnyal tisztelgett Zsolnai József előtt és a Dorog Város Önkormányzata által megjelentetett könyvsorozat évente kiadott köteteinek író-szerkesztője és lektoraként szerepel. A Dorogi Füzetek 60. számában még Kovács Lajosról, dr. Csiffáry Nándorról, Pick Józsefről és dr. Till Józsefről emlékezik meg.

Szakmai eredményeiért számos kitüntetést kapott: 1994-ben Dorog város Pro Urbe Díjjal tüntette ki, 1998-ban megosztott Pro Urbe Díj részese volt, amelyet a Kincskereső hagyományőrző munkacsoport tagjaként kapott, 2016-ban Dorog Város Képviselő-testületének Elismerő Emléklapját kapta, 2020-ban pedig Rauscher György-díjjal jutalmazták.

Forróné Virág Zsuzsa

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Péczeli József Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Forróné Virág Zsuzsanna részére.

Forróné Virág Zsuzsa nemcsak a Péczeli József Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület elnöke, de tanítónő, közoktatásvezető pedagógus, drámapedagógus, rendezvényszervező és a Honismereti Szövetség Pedagógiai Bizottságnak lelkes tagja is. 1957. augusztus 21-én Tarjánban született. Bajnán kezdett iskolába járni, majd az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium orosz tagozatos évfolyamán érettségizett. 1979-ben az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát. 2000-ben a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán drámapedagógus szakirányú szakképesítést, 2001-ben közoktatási vezető szakirányú szakképzettséget, valamint szakszervezeti vezetői képesítést szerzett. Különböző tanfolyamokon képezte tovább magát a következő témákban: a hagyományismeret és drámapedagógia; a drámapedagógia a gyógyító nevelésben; a jog és joggyakorlat a nevelési, oktatási intézményekben; valamint a nem szakrendszerű oktatás.

Pályáját a bajnai általános iskolában tanítónőként kezdte, de volt községi könyvtáros, osztálytanító az esztergomi Kossuth Lajos és a József Attila Általános Iskolákban, napközis nevelő, reáltárgyakat oktató osztálytanító, iskolaigazgató és felelős nevelő ének tantárgyból a nem szakrendszerű oktatásban. A drámapedagógia pedig az a munka volt számára, amelyet szinte hobbiként végezhetett. A gazdag és mozgalmas munkásévek után 2016-ban nyugdíjba vonult.

Aktív évei alatt tagja volt szakmai szervezeteknek és társaságoknak, elnöke volt a Magyar Pedagógiai Társaság Komárom-Esztergom Megyei Tagozatának és titkára volt a Honismereti Szövetség Komárom-Esztergom Megyei Egyesületének. Előadásokat tartott drámapedagógiai témában a KEM-PI felkérésére, a Nemzeti Tankönyvkiadó megbízásából a honismeret szerepéről és tanítási módszereiről az oktatásban, a hagyomány szerepéről az iskolai évkönyvekben és kiadványokban. Lektorálta és szakmailag értékelte, sőt, a gyakorlatban kipróbálta a Nemzeti Tankönyvkiadónak az Élet a faluban és az Élet a hazában című tankönyveit, illetve az ezekhez készült tanári kézikönyveket. Publikációi a Honismeret folyóiratban jelentek meg a hon- és népismeret tantárgy tanításának tapasztalatairól, a honismeret szerepéről az oktatásban és a honismeret oktatásáról; írt cikket Sándor Móricról, az „ördöglovas”-ról és megjelent portréja egy Halász Péterrel történt beszélgetésben.

Forró Zsuzsit a 2004-ben tartott pécsi előadása alkalmával Halász Péter „fedezte fel” a honismeret számára, bár a honismeret korábbi „szerelem” volt az életében. Az általános iskola 6. osztályában kezdett a helytörténettel foglalkozni, amikor tagja volt annak az iskolai szakkörnek, mely az első kiállítást rendezte a bajnai kastélyban. Gyakorló pedagógusként nagy hangsúlyt fektetett a néphagyományok megismertetésére, ápolására és a helyi nevezetességek gyerekekkel való megismertetésére. Iskolaigazgatóként figyelt fel Baksa Brigitta készülő honismereti könyveire, amelyeket kipróbált az általa igazgatott iskolában, és tanította is nyugdíjba vonulásáig. Az Országos Ifjúsági Akadémiákon éveken keresztül vezetett drámapedagógiai foglalkozásokat, ismerkedési játékokat. Nevéhez fűződik a Hon- és Népismereti Konferencia első megszervezése. Munkáját dicséri az Eötvös József-emlékérem arany fokozata és a honismereti mozgalomért végzett kiemelkedő munkáért adományozott Honismereti Emléklap.

Több évtizedes munkája, munkaszeretete, szorgalma, szakmai elhivatottsága mindenki számára követendő példa.

Georgiádes Ildikó

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Georgiádes Ildikónak.

Georgiádes Ildikó levéltáros 1963-ban Csongrádon született. Általános és középiskolai tanulmányait is Csongrádon a Síp Utcai Általános Iskolában, és a Batsányi János Gimnáziumban végezte, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára vezetett az útja, ahol történelemtanári oklevelet szerzett. 1981-től a Csongrád Megyei Levéltár Csongrádi Levéltárának munkatársa, később előadója és levéltárkezelője, 1988-tól pedig levéltáros, majd főlevéltáros, 2001-től az intézmény igazgatója, később főtanácsosi rangban osztályvezetője. Az 1980-as évek közepétől a levéltári munka minden szakterületét korszakhatár nélkül végzi.

Tudományos tevékenysége során munkatársa volt a Csongrád Megyei Levéltár Segédletek című sorozata több kötetének: a Csongrád város levéltára 17261950Egyesületi iratok a Csongrád Megyei Levéltárban; valamint Dr. Katona Imre fondjának ismertető leltára. Személyén keresztül a helytörténetkutatás intézményéhez és civil szervezethez egyaránt kötődik. Szakmai és helytörténeti tevékenységének főbb területei: kiállítások rendezése, levéltári, helytörténeti kiadványok szerkesztése, ismeretterjesztés, konferenciák, helytörténeti matinék és ismeretterjesztő előadások szervezése. Összefogja az Oppidum Csongrád című helytörténeti periodika köré csoportosult szerzőket. A helytörténeti, honismereti munkássága során figyelmet fordít a diákokra, ápolja a helytörténetet és honismeretet népszerűsítő csongrádi honismerők emlékét.

Alapító kuratóriumi tagja az Oppidum Csongrád Alapítványnak és a Millenniumi Munkacsoportnak. Tagja továbbá a Magyar Levéltárosok Egyesületének, a Koch Sándor Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Csongrádi Szervezetének, a Csongrád Települési Értéktár Bizottságának, valamint tagja és elnökségi tagja a Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek.

Tevékenyen vesz részt a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület munkájában. Az egyesület tevékenységét programok szervezésével és rendezésével, írásaival segíti. Feladatának tartja új tagok egyesületbe hívását és a térség tagjainak összefogása is munkájának része. Írásai jelentek meg a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület Évkönyveiben, a helytörténeti felolvasóülések résztvevője, előadója, megyei rendezvények szervezője, vendéglátója. Ötletgazdája a 2009-ben Csongrádon megrendezésre kerülő honismereti versenynek, mely ma már határokon átívelő versennyé vált. Összeállítója és szervezője volt a XLIV. Országos Honismereti Akadémia csongrádi programjának, valamint szervezője és előadója a VIII. Honismereti Civil Regionális Találkozónak.

Munkáját több alkalommal kitüntetésekkel is elismerték. Megkapta a művelődési és közoktatási miniszter dicséretét, a Kossuth Szövetség oklevelét, Csongrád Megye Közgyűlésének elnöki dicséretét, a Honismereti Szövetség Honismereti Emléklapját, Csongrád megye Közművelődéséért Díját, az Oltvai Ferenc-díjat és Csongrád város Pro Urbe Díját.

Az eltelt évtizedek alatt a csongrádi és a vármegyei honismereti munkának megkerülhetetlen személyisége lett.

Németh Tibor

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Vas megyei Honismereti Egyesület elnöksége felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Németh Tibor részére.

Németh Tibor informatikuskönyvtáros és tanár 1964. április 17-én született Celldömölkön. Általános iskolába Ostffyasszonyfán járt, majd a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban érettségizett, s végül a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem–könyvtár szakán 1988-ban szerzett tanári diplomát és 2014-ben kitüntetéses informatikus-könyvtáros oklevelet a Nyugat-Magyarországi Egyetemen.

Munkáját a celldömölki Városi Könyvtár munkatársaként kezdte, majd napjainkig módszertanos feladatokat ellátva szervezte a város környéki könyvtári ellátórendszer működtetését, emellett olvasószolgálati, 2006-tól könyvtárvezetői feladatokat látott el. Forrásértékű helytörténeti tanulmányokat publikált; részt vett az Új Kemenesalja folyóirat szerkesztőbizottságának munkájában. Ötletadója volt Györke József, Lancsics Bonifác, Németh Andor, Batthyány Lajos és az 1848-as szabadságharcosok emléktábláinak, valamint Celldömölk város kulturális elismerésének, a Kresznerics Ferenc-díj alapításánakNevéhez fűződik a Kemenesaljai Életrajzi Lexikon, illetve annak internetes változata, amely közel 200 jeles, helyi személyiség életrajzát tartalmazza. Kezdeményezője és fejlesztője a könyvtári honlapon folyamatosan bővülő, jelenleg közel 40 ezer oldalnyi helyi vonatkozású tartalmat rendelkezésre bocsátó Kemenesaljai Digitális Könyvtár tudástárának. A Nemzeti évfordulóink című reprezentatív évkönyv számára készíti a szócikkek előkészítő válogatását, valamint együttműködő partnere a Nemzeti Névtér országos szolgáltatásnak.

1985 óta folyamatosan fejleszti a Magyar Életrajzi Kalauz elnevezésű reprezentatív nemzeti digitális névkatasztert, amely mintegy 510 ezer személy több mint 4,1 millió adatát folyamatosan karbantartó és visszakereshetővé tevő internetes közszolgálati adattár. E munkának komplexitásra törekvő jellege és gazdag visszakeresési repertoárja révén bizonyos vonatkozásokban világpremiernek számít. A városi könyvtár kezdetektől működési helye és szakmai segítője a Kemenesaljai Honismereti Munkaközösségnek, mely a közelmúltban alakult át Honismereti Egyesületté. Közösségének igen aktív tagja, programjavaslataival és azok magas szintű megvalósításával a helyi hivatalos szervek és civil szervezetek elismerését is kivívta. Városának és Kemenesaljának értékeit szívesen népszerűsíti, tudatosan használja fel ehhez informatikai jártasságát.

A Vas Megyei Honismereti Egyesületnek két évtizede megbízható tagjaként előadásokat tart szakmai találkozókon, módszertani tanácsaival segíti az értékmentés újszerű formáinak meghonosítását. Több éve anyagilag is támogatja a szakmai programokat, valamint a honismereti és helytörténeti munka elkötelezettjeként felajánlotta adattárának használatát.

Munkájának elismeréseként megkapta Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Kulturális Tagozata kitüntetést, a Batthyány Lajos-emlékérmet, a Pável Ágoston-emlékplakettet; a Kemenesaljáért Emlékérmet; a Szülőföldünkért díszoklevelet, a Kresznerics Ferenc-díjat; az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Könyvtártudományi Szekció különdíját; a Honismereti Szövetség Honismereti Emléklapját és Támogatói Emléklapját; a Vas megyei Dr. Kiss Gyula Egyesület Közösségi Kultúráért Díját, valamint a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.

Szerényen, alázattal és kitartással végzett munkája unikális értékű hozzájárulás mindannyiunk számára.

Vízy László

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Budapesti Honismereti Társaság elnöksége felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Vízy László részére.

Vízy László építész, festőművész 1943-ban, Hajdúböszörményben született. Az általános iskolát Pesthidegkúton kezdte, majd a tehetséges fiú 1961-ben a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő és grafikus szakán érettségizett. Innen egyenes út vezetett az Építési- és Közlekedési Műszaki Egyetem (ma BMGE) Építészmérnöki Karára, ahol 1967-ben diplomázott. 1981-ben az Államigazgatási Főiskolán igazgatásszervezői oklevelet szerzett, ahol a műemlékvédelem jogi eszközeiről írta szakdolgozatát. Ekkor jegyezte el magát igazán a műemlékvédelemmel és vált élethivatásává. Építészként és tervcsoportvezetőként 1967-től 1994-ig Budapest V. kerületében építészeti, esztétikai és városképi ügyekkel foglalkozott. 1994-től nyugdíjazásáig az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatóságának műemléki felügyelője volt, ahol Budapest műemlékeinek gondozása volt a feladata.

Érdeklődési területe is főként Budapest főváros és ezen belül Belváros-Lipótváros történetéhez, műemlékeihez kapcsolódik, szakcikkei és egyéb publikációi rendszeresen jelentek meg e témában a Műemlékvédelem, az Örökség, a Magyar Építőipar, a Városunk – Budapesti Honismereti Híradó és a Belváros-Lipótváros folyóiratok oldalain. Önálló kötetek szerzője, valamint a helyismeret füzetek szerkesztője és szerzője volt, amelyek témája itt is a várostörténet, a helytörténet és a műemlékvédelem. Ezek között kiemelkedőek az Atlaszok, Hermák, Kariatidák, a Lipót-emlékek a Belvárosban, a Terézváros díszkútjai, a Káprázatos pártázatokA Zsolnay építészeti kerámia mesterei, a Márványterem, a Pártázatok káprázataA Zsolnay-kerámia a századforduló építészetében és szobrászatában, valamint A régi Lipótváros címmel 1998 és 2023 között megjelent munkái.

1971-ben alapító és azóta aktív tagja az Építéstudományi Egyesületnek, 1980-tól résztvevője a Budapesti Városvédő Egyesület munkájának, és előbb tagja, majd napjainkig vezetője a belvárosi Aranytíz Helytörténeti Klubnak. Több évtizede segíti a Budapesti Honismereti Társaság munkáját, többek közt a Városunk című helytörténeti magazinunkban rendszeresen megjelenő írásaival, a Budapesti Históriák címet viselő 26 éves előadóest sorozatunkon több előadásával.

Munkája elismeréseként megkapta a Belváros-Lipótváros Önkormányzatától aPro Civibus kitüntetést, a Reitter Ferenc-díjat és a Jövő Városa Díjat, a Város és Faluvédők Szövetsége Hungaria Nostratól a Podmaniczky-díjat kapta, az Építéstudományi Egyesület az Alpár-emlékéremmel, majd az Alpár Ignác-díjjal tüntette ki. Az egyesületünkben végzett tevékenységét 2013-ban a Honismereti Emléklappal jutalmazták.

Volentics Gyula

A Honismereti Szövetség 2023. május 26-i közgyűlése, a Pest Megyei Érdy János Honismereti Egyesület elnöksége felterjesztésére Honismereti Munkáért Emlékérem kitüntetést adományozott Volentics Gyula részére.

Volentics Gyula, pénzügyi és számviteli szakember, A Magyar Kultúra Lovagja messziről indult, míg a honismeret-helytörténet világába ért. 1969-ben született Vácon, de szülőfalujának Sződöt tekinti. Vácon érettségizett, majd a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karán pénzügyi vállalkozási szakértőként szerzett diplomát, amelyhez később még sokféle kiegészítő szakmát tanult, sőt, az Egri Hittudományi Főiskola Váci Levelező Tagozatán általános iskolai katolikus hittanári diplomát is szerzett. Vagyis munkája, hivatása nem a történelemhez, a helytörténethez és a honismerethez köti.

Munkája mellett a nagy szerelem szűkebb pátriájának, Sződ történetének kutatása, megismerése és megismertetése. Hogy hogyan vált helytörténetkutatóvá? „A kutatásaim alapja mindig a belső kíváncsiság volt. Az hajt, amit épp szeretnék megtudni, és amit nem lehet megtalálni, elolvasni az országos történelemben.”Először csak apja és nagyapja történetei forgatták vissza számára a múló időt. De a kutatás útján a nagymamájától és a nagymama nővérétől rá maradt népviseleti örökség indították el. Dolgozószobájában minden Sződre emlékeztet. A polcokon és a falakon imakönyvek, lövészárokmunkák, obsitok, helyi szódásüvegek, a téglagyár termékei, kitüntetések, esküvői koszorúk, ágyúgolyók sorakoznak. „Egy idő után elterjed az emberről, hogy milyen témákkal, régi dolgokkal foglalkozik, ezért aztán megkeresik – mondja magáról. A tárgyak, könyvek, fotók sokasága azonban nem öncélú gyűjtemény, hiszen nemegyszer ezekből a forrásokból ad segítséget a kutatóknak, a diplomamunkát íróknak.

Több száz írásának túlnyomó többsége Sződhöz, vagy a XX. században abból kivált Gödhöz, Sződligethez, Csöröghöz kötődik. Az első helytörténeti cikke 1998-ban jelent meg és azóta is csak gyűlik az anyag: dokumentumok, adatok, idős emberektől összegyűjtött fotók, interjúk, történelmi, irodalmi, néprajzi, egyházi, művelődéstörténeti, nyelvészeti és egyéb jellegű anyagok, amelyek megjelennek a cikkeiben és könyveiben. Megírta Sződ történeti monográfiáját, írt Sződ török utáni betelepítéséről, a sződi családnevek kutatásáról határon innen és túl. Írásaiban megjelenik a sződi néprajz és helytörténet, de részt vett a Gödi Almanach húsz kötetének szerkesztésében is. Könyvei nagyon igényesek és nemcsak tartalmukban, de kivitelükben is. A 2021-ben megjelent kötetben egy szerzőtárssal Sződliget XX. századi történetét dolgozták fel, melyben ezerötszáz kép, százhúsz táblázat, négyszázötven életrajz található. Legjobban szereti a legújabb kort, mert itt az olvasót a képek is viszik előre, és nem csak száraz tényeket tud bemutatni. Nagyon fontosnak tartja, hogy munkái hitelesek legyenek.

Eddig megjelent 14 önálló könyve, kötetben 20 tanulmánya, folyóiratokban 118 cikke és lexikonokban jegyzett címszavak, 99 cikke a Sződiek Híradójában. Számos alkalommal közreműködött, szerepelt előadóként megnyitókon, rendezvényeken, könyvbemutatókon és rádiós és televíziós adásokban. Munkája és a helytörténetkutatás mellett önkormányzati képviselőként és további 17 bizottság, egyesület, alapítvány vezetőjeként és tagjaként részt vesz Sződ társadalmi és közösségi munkájában.

Hogy mi hajtja ebben a munkában? Ahogy ő mondja: „Folyton gyötör a kétség, megtettem-e mindent, amit eddig tehettem, s lesz-e még időm mindent papírra vetni?”Mindezek ismeretében a Pest megyei Érdy János Honismereti Egyesület tisztelettel ajánlja Volentics Gyulát, A Magyar Kultúra Lovagját a Honismereti Szövetség Honismereti Munkáért Emlékérmének kitüntetésére.

Honismereti Emléklappal kitüntetettek

Bács-Kiskun vármegye: prof. dr. Kürti László, Papp Klára; Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye: Hideg Ágnes, Kis József, Nagyné Szabó Mária, Sárközi Ágnes, Szinyéri János; Budapest: Földváry Gergely, Rosch Gábor, Verbai Lajos; Csongrád vármegye: dr. Széll Gábor, dr. Tóthné Facskó Zsuzsánna; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye: Bollók György, Bollók Györgyné Gyurkó Mária, Jász Múzeum Dolgozói, Jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkör játszóházi csoportja; Kóródi Anikó Zsuzsanna, Kovács Béláné Pető Magdolna, Varga József, Komárom-Esztergom vármegye: dr. Horváth Géza, Schönwälder Miklósné; Támogatói oklevél: Kecskeméti Katona József Könyvtár, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára; Tolna vármegye: Barteczka Leszek, Dránovits István, Gruber László, Király Linda, Király Zoltán, Szepesi László.