1976-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte, majd egyetemi diplomát 2002-ben levéltár szakon, 2003-ban történelem szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett. 2002. október elsejétől a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattárában dolgozik, immár főmuzeológusi státuszban. Kezdettől fogva a Múzeum irattári gyűjteménye tartozik hozzá, 2011. óta pedig a Múzeumtörténeti Gyűjtemény is. Az intézmény központi, azaz egyesített irattárának létrehozása volt a feladata és jelenleg is folytatja ezt a munkát, mint történész-levéltáros-szakmuzeológus. A kutatószolgálat ellátása mellett kezdetektől kutatja a Nemzeti Múzeum történetét. Ezen belül pl. a múzeum főigazgatóinak életét és munkásságát, a múzeum elmúlt két évszázadának történetét, a Múzeumkert múltját stb. Kiemelt érdeklődéssel kutatja a múzeum társadalmi funkcióit, pl. kegyeleti helyként való használatát. 1861 és 1944 között „a nemzet halottjai” közül sokakat a múzeumpalotában búcsúztattak. E témában, 2011-ben, gróf Teleki László halálának 150. évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeumban időszaki kiállítást rendezhetett (vezető kurátorként). Később ez a kiállítás – bizonyos módosításokkal – a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban (2012) és a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban (2014) is bemutatásra került. 2015-ben Rómer Flóris születése 200. évfordulója alkalmából egy kamarakiállítást is rendezett. Az utóbbi másfél évtizedben rendszeresen részt vett múzeumom közművelődési munkájában, elsősorban a múzeum épületében és kertjében végzett tudományos előadásokkal és ismeretterjesztő vezetésekkel, valamint egyetemi tanórákkal. 2017-2019 között a Múzeumkert nagyrekonstrukciójának tudományos szakértője volt. Korábban 2015 és 2017 között a széki gróf Teleki-család feldúlt és méltatlan állapotba került sziráki 18. századi kriptaépületének műemléki helyreállítását irányította. A 2010-es évek elejétől Magyar Nemzeti Múzeum nemzeti emlékhelyi státuszával kapcsolatos ügyeket is intézi. Megalakulása óta tagja a Hungaricum Kulturális örökség Szakbizottságának.
Múzeumtörténeti kutatásai mellett a 17. és 19. századi magyar köztörténet, tudománytörténet, az erdélyi kultúr- és technikatörténet, valamint a család- és helytörténet tartóznak érdeklődési körébe, melyekben alapkutatásokat folytatott és folytat. 1998 óta számos hazai és határontúli konferencián, tudományos ülésen adott elő, és önálló és szerkesztett kötetei mellett több mint kettőszáz publikációja jelent meg hazai és külhoni tudományos és ismeretterjesztő lapokban, valamint internetes szakmai oldalakon.
A Honismeret c. országos folyóirat felelős kiadója és szerkesztőségének 2010-től tagja, ezenkívül korábban a Turul c. tudományos szaklap szerkesztőbizottsági tagja volt (2009-2019), majd 2020-tól részt vett a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. kötetének szerkesztőségében is (a 2022. évi publikálásig). 2023-tól a Bibliotheca Humanitatis Historica c. a Nemzeti Múzeum kiadásában megjelenő sorozat szerkesztőbizottságában is dolgozik.
Tudományos közgyűjteményi feladatkörei mellett társadalmi munkában civil szakmai és közhasznú szervezetekben is aktív szerepet vállalt. A Budapesti Honismereti Társaság mellett tagja még az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (2001-), a Magyar Múzeumi Történész Társulatnak (2003-), a Pulszky Társaságnak(2004-), a Partiumi Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak (2018-) és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak (2001-), melynek titkára (2003-2018), majd főtitkára volt (2018-2021). 2007 óta vesz részt a honismereti mozgalomban, mint az országos elnökség tagja (2007-2010), majd a Honismereti Szövetség elnökeként (2010-). Feleségével, Iványi Gyöngyvérrel (aki urbanista építész, Budapest állami főépítésze a kormányhivatalnál) két fiúgyermeket (Márton 2006, Ákos 2008) nevel.
