A Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület 2022-ben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. De miért is Egyed Antal? Az egyesület működése, annak tartalmi színvonala méltóan képviseli Egyed Antal kivételes szellemi nagyságát? Egyed Antal neve, személyisége lehet-e autentikus, emblematikus jelképe, cégére az egyesületnek? A két utóbbi kérdésre, két igen a válasz. Az egyesület erjesztője, koordinátora, nevelő szülője a megyében folyó honismereti, helytörténeti munkáknak, hírneves névadója pedig úttörő kutakodásáért levelező tagjává válhatott a Magyar Tudós Társaságnak. Ekképpen az egyesület és a tudós pap e formában történt egymásra találása, szimbiózisa telitalálat.
Michelangelo – a reneszánsz szobrász géniusza – szerint: minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget le kell faragni róla. Aki már foglalkozott helytörténetírással, az hasonlóképpen elmondhatja: ott van a sok szöveg a levéltárban, meg a nyomtatott forrásokban, csak le kell választani a felesleget. A szelektálásnál „lehulló”, fel nem használt jegyzetekben azonban gyakran bújnak meg önálló, érdekes, érdeklődésre számot tartható tartalmak. Ezek közül mesélek el most egyet.
Bonyhád történelmében gyakran tűntek fel kimagasló egyházi személyiségek: a katolikus, a protestáns, vagy a zsidó felekezetnél egyaránt. Egyike volt ezeknek Egyed Antal római katolikus plébános. Ha a plébánia épületének utcafronti falára felnéz az arra járó, akkor egy nagyon szépen megmunkált márványtáblán meg is találja a nevét, Vörösmarty Mihály egykori pártfogójaként. Jelentős személy volt azonban – tudományos munkássága révén – saját jogán is. Bonyhádról Dunaföldvárra helyezték át, itt szolgált haláláig. Ez azonban kirívóan szörnyű vég volt. A Bonyhád lexikon Egyed Antal életrajzi szócikke szerint: „1862. aug. 22-éről 23-ára virradó éjszaka a parókián rablótámadás érte, sérüléseibe 27-én belehalt.” A rablótámadás lefolyásáról és néhány utóhatásáról szeretném most az érdeklődő olvasókat tájékoztatni a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Vármegyei Levéltárában őrzött dokumentumok (Alispáni iratok, 1862) segítségével.
A bűntényről a jelentést a helyszínre elsőként érkezett Pétsy Josef, a Földvári járás főszolgabírája készítette:
„Földvári járás főszolgabírójától
Nagyméltóságú Főispán Úr!
A legközelebb múlt éjjel Dunaföldváron egy rendkívüli rablási eset adta magát elő a helybeli plébánia házban, ugyanis: éjfél után egy óra tájban 5 esmeretlen fegyveres rabló a mondott helyre betörvén, ott következendő rablást, e közben Főtisztelendő Egyed Antal Apát Úrnak igen sérelmes megtagolását vivén véghez, a házi cselédség előadása után a vétkes merénylet elkövetése a következendőleg történt:
A rablók a templom felőli utczára nyíló ajtót befeszítvén, az udvarba behatoltak, ott egy az udvar felőli szoba ablakán levő vas rácsozatot kifeszítve, innen legelőször is a házhoz tartozó női cselédekhez (férfi cseléd a háznál nem lévén) berontottak, azokat megkötözték, utóbb a felső emeletbe feljutván, a két segéd lelkész urak szoba ajtajait lezárták, azután Főtisztelendő Egyed Antal plébános úr lakszobájának rohanva az ajtót reátörték, s őt össze kötözve, az ágyban maradásra kényszerítették. Ágyi ruhákkal, s egyéb visellő ruhaneműekkel betakarták, míg ők az almáriumokat és szekrényeket felfeszegetvén, pénzt kerestek. Nem lévén itt elegendőkép kielégítve, egy cselédet vezettek fel, ki nékik megmutassa, hol tartja plébános úr a pénzét. Ez nékik mutatni mit sem tudván, azután a plébános úr rokonát Kranz Erzsébetet vezették fel, követelvén tőle a pénz és drágaságok hol létezésének felfedezését, de czélt ennél sem érvén, körülbelül több mint egy órai kutatás után a felső emeletből eltávoztak. Lejövén a földszintre, itt is az ajtót kinyitva bort ittak, és egy hordó bort kieresztettek. A pénzen kívül melyet számra minőségre és mennyiségre tudni nem lehet, mivel a sulyosan megsértett plébános úr ezideig, mintegy eszméletlen helyzetben lévén, a pénz mennyiségről tőle felvilágosítást nyerni lehetetlen volt – némely alább jegyzett ismeretes értékes tárgyak is raboltattak el u.m.:
a./ egy aranykereszt arany lánccal együtt a kereszt emaillírozott volt,
b./ egy vörös köves arany gyürü, körül apró kövekkel kirakva,
c./ egy ezüst horgony (anker óra).
Rablás után egy kistermetű rabló be ment a különben legnagyobb ijedtségben lévő öregúrhoz, és baltával a fején a jobb szeme felett halálos vágást ejtett rajta, minek következtében a sulyosan megsértett plébános úr jelenleg is eszméletlen állapotban van.
Amint a házbeliek ezen meglepetés közben tapasztalták, a szobákba betört 5 rablókon kívül még rablókhoz tartozott őrök is voltak.
Az eset megtörténtével Sántha Ferenc orvos úr éjnek idején a veszély helyére meghívattatván plébános urat ápolás alá vette, kinek jelentését alázattal kimutatom.
Kora reggeli 4–5 óra között az eseményről értesítvén, nyomban a helyszínre siettem, hol is a dulás és rablás nyomait sajnosan tapasztaltam, a kérdőre vett házbéliek előadása szerint a rablók közül senkit föl nem ismertek. Részemről mit sem késtem a kéznél levő közbiztonsági megyei és városi szolgákat valamint a község bírája által az illető elöljáróságot minden gyanúra irányolható körülmények kipuhatolására, és a tetteseknek lehető kézrekerítésére elutasíttatni, eddig azonban fájdalom az intézkedést siker nem követte.
Mely szomorú eseményt midőn Nagyméltóságodnak magas tudomására juttatni tiszti kötelességemnek esmérném, a további felmerülendő körülményekről pótlólag alázatos jelentésemet beterjeszteni el nem mulasztandom.
Mély tisztelettel maradván Dunaföldváron Augusztus 23-án 1862.
Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Pétsy József főszolgabíró”
A helyszínre érkezett orvos jelentése:
„Tekintetes Fő Bíró Úr!
Alulírott nap reggelén 4 óra táján a végett hivattam sürgőssen Fő Tisztelendő Egyed Antal Apát Úrhoz, hogy kevéssel előbb rablók által megtámadtatván irtózatosan megsebesítetvén orvoslásom alá vegyem. Azonnal a helyszínén megjelenvén szétdúlt házi butorok s földön elszórt irományok között a kanapén félig alélt állapotban találtam a Fő Tisztelendő Urat következő sértésekkel: a fején jobb oldalt felölről le és előfelé futó két ujjnyi hosszan csontig beható nyilt vérző sebbel, jobb szemének alsó és felső pillái iszonyú daganatjával. Karjai alsó harmadától elkezdve a kézfej és ujjak kék daganatjával, melyek kötéllel történő szorítás által idéztettek elő.
Ily magasra (82 év) haladott életkor mellett ezen sérelmek veszélyességét látván, egyszersmind a gyógyítás sikeréről [olvashatatlan szó] teljes tisztelettel vagyok Dföldvár Aug. 23. 8 óra alázatos szolgája Dr. Sántha Ferenc”
A sajtó nagyon gyorsan reagált. A Pesti Hirnök augusztus 24-ei számában az alábbiak szerint tájékoztatta olvasóit a bűntényről:
„Hiteles kézből, Dunaföldvárról a következő hajmeresztő rabló-merényletről tudósítunk: Egyed Antal, cimz. apát d.-földvári plébános. m.t.t. tag, 84 éves lelkes hazánkfia tegnapról mára virradó éjjel 1 órakor, lőfegyverekkel, baltákkal és késekkel felfegyverkezett 8 rabló által ágyában megtámadtatott. A rablók összes cselédségét megkötötték, a megtámadottat homlokba verték, úgy, hogy nagy vérzéstől elveszté eszméletét. Ez alatt elraboltak néhány száz forintot, arany láncát, keresztjét, gyürüjét, óráját, irományait szétdobálták, s őt vérében hagyva negyedfél órakor továbbálltak. Közülök néhányat a Dunán ladikon átkelni és deszkadarabokkal evezni láttak. A tetemesen megsebesített aggastyán életben maradásához kevés a remény. Midőn e borzasztó rablás híre a nagyérdemű hazafi számos tisztelőit megdöbbenti; reményljük a Gondviseléstől, hogy a lelkes tolna megyei hatóságoknak sikerülend az elvetemedett tetteseket kézre keríteni s a méltó büntetésnek részévé tenni.”
A Budán székelő Magyar Királyi Helytartótanács az eseményről a sajtó híradásából értesülvén részletes jelentést kért Tolna vármegye főispánjától:
„Nagyméltóságos Főispán Úr!
Nyilvános lapok útján azon hír terjedt el, hogy a dunaföldvári lelkész f. hó 23-án virradóra 8 fegyveres rabló által megtámadtatott, és sulyos testi bántalmazások között vagyonától kifosztatott.
Miután Nagyméltóságod e részbeni tudósítása eddig be nem érkezett, felhívja Nagyméltóságodat a K. Helytartótanács, hogy az említett hír valódiságáról haladék nélkül tudósítást adni s egyszersmind a rablók elfogása iránt tett intézkedést tenni sziveskedjék.
Kelt Budán, 1862. Augusztus 26-án [olvashatatlan aláírás]
Dőry Gábor val. bel. tit. tanácsos és Tolna Vármegye Főispánja – Ő Nagyméltóságának Szegzárdon”
A károk felmérését, a tettesek kézre kerítését rövid időn belül megkezdték:
„Nagyméltóságu Főispán Úr!
Tisztelendő Egyed Antal Apát és Dunaföldvári Plébános Urnak f. évi Augusztus 23. virradóra történt kirablása és életveszélyes megkínzása körülményeiről f. hó 23-án 1673 szám alatt Excellentiádhoz felterjesztett alázatos tiszti jelentésem pótlásául azon idő óta felmerült eseményeket illetően pótló jelentésemet a következendőekben összpontosítva van szerencsém beterjeszteni:
I. Főtisztelendő Egyed Antal Plébános úr az eddig ismeretlen rablók által történt megtagolás következtében f. hó 27-én délesti 6 óra tájban több napokig tartott kínos szenvedések után a jobb életre átszenderült, a boldogultnak hullája tegnap Augusztus 28-án törvényes tanuk jelenlétében orvosok által mütanilag felbonczoltatott, a bonczolási jegyzőkönyv Nagy Miklós járási orvos urtól Paksról ez ideig még benem érkezvén, azt utólagosan Excellentiádhoz megérkezésekor azonnal beterjeszteni el nem mulasztandom, e helyen megemlíteni kivántam, miként az elhunyt Apát Urnak földi maradványai mai napon délutáni órákban fognak az örök nyugalomnak átadatni.
II. Főtisztelendő Pirk Alajos ker. esperes és T. Stallenberger József kömlődi plébános Urak, a boldogultnak iratai között egy kis jegyzéket találván, annak nyomán körülbelül a rablók által eltulajdonított pénzkészlet mennyisége kitűnik, melly jegyzék alapján a számítás ekként vétetik fel: a./ ezüst huszasban 300 ft, b., 50 darab 2 forintosban 100 ft, c./ 17 darab 2 forintosban 34 ft., e., banknottákban 3000 ft, összesen 3474 ft.
Jegyzet: Egy könyvben utólagosan feltaláltatott 5 darab 100 ft-os banknotta nem tudhatni, valjon a fentebbi öszvegben bentfoglaltatik-e, mint hogy erről a kérdéses jegyzékben említés nem tétetik.
Továbbá f. évi Julius 3-án a Pesti Takarékpénztárban a boldogult betett, feltalált kis könyvecske szerint 2000 ft.
Ha tehát ezen utóbbi öszveg, mit tudni nem lehet a fentebbi pénzkészletből helyheztetett a takarék pénztárba, akkor a pénzhiány tenne 1474 ft.
Ezen felül elraboltatott egy kettős aranyláncon függő barnára emaillírozott aranykereszt, ezen negyven aranynehezékű lévén per 6 ft 240 ft.
Egy vörös nagy kövű Apát gyürü apró kövekkel kirakva, minthogy ezen gyürü a házbeliek állítása szerint nagy értékű nem volt, értéke 40 ft.
Egy ezüst horgany óra 30 ft. Összesen 1784 ft.
III. Több gyanús egyének befogattatván, de ez ideig minthogy a házbeliek által a rablók közül létezőknek lenni fel nem esmértettek, a kívánt eredmény nem mutatkozott.
Azonban bizonyos Beke József és Bugyi Sándor Fülöpszállási egyének, kik álítólag Dunaföldváron több ízben megjelenvén gyanuba estek, az első bizonyos Beke József Dföldváron tartózkodó egyénnek, ki a boldogulthoz rokoni tekintetben tartozik, szinte mint rokon esmeretes, a szárnyaló hírek nyomán a cs. kir. Csendőrség által Fülöpszállásáról ide szállíttatván az erántoki vizsgálat jelenleg a körülményekhez képest folytatódik, az eredményről Excellentiádat az ügy befejeztével értesíteni el nem mulasztandom.
Melly ebbeli alázatos jelentésem után mély tisztelettel maradtam
Dunaföldváron Augusztus 29-én 1862. d.e. 10 óra
Excellentiád alázatos szolgája Pétsy József főszolgabíró”
Egyed Antal végtisztességéről a Pesti Hirnök augusztus 30-ai száma írt, a hírt a mellékelt ábrán mutatjuk be.
A rablógyilkosok kézre kerítéséről, esetleges elítélésükről már nincs forrásunk. A nyomozás megkezdéséről azonban néhány érdekes részletet ide idézünk:
„A Dunaföldvári járás főbírájától
Tekintetes Első Alispán Úr!
[…] Mint közönségesen tudva van f. é. aug. 23-a verradóra fő Tisztelendő Egyed Antal apát a Dföldvári plébános úr esmeretlen gonosztevők által kiraboltatván, és halálosan össze tagoltatván, ezen események tudomásomra lett jutásakor a nép monda után minthogy semmi bizonyosat tudni nem lehetett – több gyanus egyéneknek befogadtatásuk és lakhelyeiknek kikutattatásuk szükségessé vált. Ezen körülmény maga után vonta szükségességét annak is, miszerént Solton Pest megyében lakó bizonyos Rehák Alajos és Vörösmarty Zsigmond gyanús egyéneknek lakhelyeik is kinyomtassanak, a körülményekhez képest letartóztatván ide Dföldvárra átszállíttassanak. […] Borjás András és Bodor György megyei lovas pandurok általam Soltra a fentebbi irányban által küldettek. […] A kérdőre vont két pandurok a tény álladékot következendőleg adják elő: a mint ők Soltra érkeztek bizonyos Völgyi Sándor betsületes molnár mestert megkérdeztek, vallyon nem vett e észre valamit a Dunán egy rabló csapatnak átkeléséről, a most nevezett oda nyilatkozott, hogy ő a tudva lévő éjnek idején sem pedig a nap felderülte után a Dunán illy féle csapatnak átkelését nem tapasztalta. […] Azt is tudtokra adta fenti molnár mester a kiküldött panduroknak, hogy Vörösmarty Zsigmond tanyáját kutassák ki, ott alkalmasint találnak holmi hamis bankjegy készletekre – azonban a pandurok a tanyát leégve találták és így a kutatási tervök meghiusult. […] Besugás nyomán elmentek a pandurok Szabó István házához, ott egy esmeretlen de csavargóhoz hasonló öltözetű és kinézésü embert találtak, ezen minden tekintetben gyanús és magát igazolni nem tudó egyént felkérdezték hova való, és minő járatban volna? A válasz az lőn: kinek mi köze hozzá – ismételt kérdésre így felelt: hát arra be való vagyok, később, hogy Dföldvári illetőségű, úgy nyilatkozott, de a pandurok és hozzájuk társul szegődött Kupecz Ferencz állították, hogy ő nem Dföldvári ember, tehát mit keres itt ezen gyanús háznál? Erre eme esmeretlen állítólag úgy nyilatkozott, senki kutyájának se legyen arra gondja. […] A pandurok magukkal jönni felszólították, de erre nevezetteknek ama esmeretlen azt felelte, hogy az Istennek sem megy el a jó helyről – ekkor tehát a pandurok megkötötték és a város házához elkisérték. Útközben őket minden rút szidalmakkal illetvén rágalmazta – a városházánál is folytonossan mint a pandurok állítják őket szidalmazván, rühes koszos nevezettel illette. Ekkor a kérdéses egyént mind a két pandurok önnön vallomásuk szerént néhányszor arczul ütötték. Erre a befogott egyén megszelidülvén a szidalmazással és Isten káromlással felhagyott, illy helyzetben a pandurok saját állításuk szerint a kötéstől feloldották és a nevezett 3 gyanus emberekkel együtt minden bántalmazás nélkül szabadon Dföldvárra átkésérték. Itt aztán előmbe állíttatott többi társaival együtt. […] Meg jegyezni szükségesnek látom, miként Fehér István akkor midőn a fentebb nevezett pandurok őtet szabadon késérve előmbe állították egy szóval sem emelt panaszt az eránt, hogy őtet a pandurok bántalmazták, különben akkor tüstént a pandurok ellen a legszigorubbb vizsgálat vétetett volna eszközlésbe – de a nevezett pandurok is elhallgatták a rendszabály által tilalmazott, általam is minden alkalommal friss emlékezetükbe hozni szokott bántalmazási tilalom ellen elkövetett merész és büntetésre méltó tettüket. Tsak utóbb hírből értesülvén a pandurok cselekvényéről – a tényálladéknak miben létéről az elő írtakat kipuhatolni sikerült. A hírlapi kivonatban kitett ama kifejezés, hogy a pandurok szolgabírói parancsra hivatkozva követték el a bántalmazást, merő rágalom, és alaptalan állítás – mert a pandurok folytonosan, a kiadott felsőbbi utasításra vannak általam figyelmeztetve, a bántalmazás szigorú megtiltásával, ez esetben is a körülmények parantsolta azon októl lettek kiküldve, hogy a gyanú alatt lévő egyéneket állítsák szembesítés eszközlése végett előmbe. […] Egyébként tisztviselői megbízás folytán a gyanúba vett egyének előállítása alkalmával a tilalmazott bántalmazási merényletet önhatalmulag elkövetett nevezett két pandurnak szigorú megfenyíttetését kérelmezni tiszti kötelességemnek esmérem – nehogy tisztviselői szem elől távoztával hasonló merényletek merüljenek fel. […]
Melly ebbéli tiszti jelentésem után, megkülönböztetett tisztelettel vagyok
Dunaföldváron sept. 8/1862
Tekintetes Első Alispán Urnak alázatos szolgája Pétsy Jósef főszolgabíró”
A megüresedett plébánosi hely betöltésére tett kezdeményezéssel zárjuk történetünket:
„Tolna Vármegye Főispánjától
Méltóságos Püspök!
Azon rablási esemény, melly Duna Földvár Mezőváros plébánia házában f. évi Augusztus 23-án virradóra történt és melyről Méltóságodnak már eddig biztos tudomása van – a mindenki által egyaránt tisztelve szeretett 83 éves aggastyán Egyed Antal Dföldvári plébános és apát úrnak f. hó 27-én kínos szenvedések után történt gyászos és szomorú kimultát a plébánosi állomásnak pedig megüresedését idézte elő, – mely állomásnak betöltése tekintetéből nem késtem Méltóságodat tisztelettel felkérni arra, hogy ezen 16000 lelket számláló mezővárosba egy oly lelkész kinevezése iránti intézkedéseket előmozdítani szíveskedjék, ki egyházi hivatásának pontos megfelelése mellett, társadalmi, és különösen politikai szempontból a magas kormány érdekeit szem előtt tartva, a várakozásnak minden körülmények között megfelelni képes legyen – melyeknek tekintetbe vételével ismerve a megyebeli lelkész urak tulajdonságait, a nevezett plébánosi állomás elnyerhetésére a többi lelkész urak közül különösen Girk Alajos Paksi esperest, Kovács György Zombai és Nagy János Tóth Keszi plébános urakat tartom leg alkalmasabbaknak, s őket egyuttal Méltóságod magas figyelmébe és hajlamába ajánlani szerencsém van.
Szegzárdon 1862. évi Augusztus 30-án.”
Steib György
