Évtizedeken át sokoldalú és változatos; országos, sőt nemzetközi elismerést is kivívott helytörténeti-honismereti tevékenységet végzett. Megszervezte és útjára bocsátotta (1961) a Túrkevei Múzeumot; a berettyóújfalui Bihari Múzeumot (1974), hogy csak a legjelentősebb múzeumszervezéseit említsük. Munkássága kezdete óta fontos és kellően méltányolt szerkesztői-kiadói tevékenységet folytatott. 1955-ben Sárospatakon megindította a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzeteit; 1957-ben Baján a Türr István Múzeum Füzeteit; 1959-ben Gyulán a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványait; 1964-ben Pécsett a Dunántúli Dolgozatok című sorozatokat. Tíz évenként Emlékkönyvet szerkesztett és adott ki a Túrkevei Múzeum fennállásának 10., 20., 30. évfordulójára. Szerkesztette és kiadta 1963-1969 között a Pécsi Janus Pannonius Múzeum évkönyveit; 1969-1982 között a debreceni Déri Múzeum évkönyveit; valamint Pécsett a Múzeumi Körlevelet; Debrecenben a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei című kismonográfia sorozatot (és ezen belül A hajdúk a magyar történelemben és a Bolgár Tanulmányok című sorozatot). Mezőkovácsháza alapításának 200., a Déri Múzeum Baráti Köre fennállásának 60. (Árkádia címen), Szűcs Sándor 70. születésnapja (Bajomi krónika címen), Molnár József 70. születésnapja (Csengeri krónika címen), Hajdúbagosról Bagosi krónika címen tartalmas emlékkönyveket; helytörténeti-néprajzi antológiákat szerkesztett és adott ki. Külön figyelmet érdemel a Debrecenben indított Múzeumi Kurír című általános művelődéstörténeti-muzeológiai folyóirata.
Szerkesztői-kiadói tevékenysége mellett állandó publikációs tevékenységet is folytatott. Adatközlései, cikkei, tanulmányai a szakfolyóiratokon kívül a népszerűsítő, a honismereti folyóiratokban, közleményekben is megjelentek, önálló könyvein-füzetein kívül. Mind a néprajzi, mind a helytörténeti-honismereti bibliográfiák szerint Dankó Imre professzor a legtermékenyebb, és ebből következően a legismertebb szerzők közé tartozik.
Népszerűségét-ismertségét nagyban növelték különböző rendezvényei, amelyek közül ki kell emelnünk a mintegy 30 éven át szervezett és megrendezett, bizonyos esetekben és helyeken hagyományokat kialakított (Sárospatakon: Múzeumi Napok; Gyulán: Múzeumi Hetek; Pécsett és Debrecenben: Múzeumi Hónapok) komoly helytörténeti-honismereti dokumentálással kísért kiállítás-, előadás-, rendezvénysorozatait.
Mind tudományos, mind honismereti tevékenységét elismerés kísérte: 1967-ben kandidátus, 1989-ben a tudományok doktora; előbb a KLTE-en címzetes docens, majd címzetes egyetemi tanár lett.
