„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
(Széchenyi István)
Sinkovits Imre
Bemutatkozás
A honismeret a közös történelmi sors, a közös kultúra, a szellemi és tárgyi műveltség-javak feltárása. A honismereti mozgalom önkéntes, pártoktól független, egyéni vagy csoportos közösségi tevékenység, amely a lakó- és munkahely, a szülőföld, a haza történelmének, múltjának és jelenének, kultúrájának megismerését, tiszteletét gyarapítását, a nép önbecsülését szolgálja. A honismeret egyik fő oszlopa a helytörténet, a „köztörténet hajszálgyökérzete”. Szövetségünk olyan ernyőszervezet, amely összefogja a 19 vármegyei és a fővárosi egyesület (és ezen keresztül azok számos tagegyesületének, illetve egyéni tagságának) munkáját.
Gyökerek
A felvilágosodás idején, a reformkorban, majd a kiegyezést követően született országleírások: Bél Mátyás, Fényes Elek, Pesty Frigyes, Orbán Balázs, Borovszky Samu és mások munkái tekinthetők a szervezett honismereti mozgalom előképének. Közös a törekvésekben, hogy Magyarország jobb, teljesebb megismerését szolgálták, de nem öncélúan, hanem az ország megreformálása, gazdaságának jobbítása, népének boldogulása érdekében. Ez a szellemiség figyelhető meg a 20. század első felében kibontakozó nemzeti irányzatokban: a népi írók Magyarország felfedezése sorozata, a Felvidéken a Sarló mozgalom, Erdélyben a falukutató táborok szervezkedésében. A honismereti mozgalom forrásvidékéhez számíthatjuk a hazai cserkészmozgalmat is, majd a második világháború után a Morvay Péter vezetésével kibontakozó önkéntes néprajzgyűjtő mozgalmat.
Céljaink
A honismereti mozgalom alapszabálya értelmében hagyományápolást, hagyományépítést végez, arra törekszik, hogy nemzedékről nemzedékre átörökítse mindazt, amit a hagyományban, az apáról fiúra szálló szellemi örökségben értéknek tekintünk.