A felvilágosodás idején, a reformkorban,  majd a kiegyezést követően született országleírások: Bél Mátyás, Fényes Elek, Pesty Frigyes, Orbán  Balázs, Borovszky Samu és mások munkái tekinthetők a szervezett  honismereti mozgalom előképének. Közös a törekvésekben,  hogy Magyarország jobb, teljesebb  megismerését szolgálták, de nem öncélúan, hanem az ország  megreformálása, gazdaságának jobbítása, népének boldogulása  érdekében. Ez a szellemiség figyelhető meg a 20. század első felében kibontakozó nemzeti irányzatokban: a népi írók Magyarország felfedezése sorozata, a Felvidéken a Sarló mozgalom, Erdélyben a falukutató táborok szervezkedésében. A honismereti mozgalom forrásvidékéhez számíthatjuk a hazai cserkészmozgalmat is, majd a második világháború után a Morvay Péter vezetésével kibontakozó önkéntes néprajzgyűjtő mozgalmat.