25 évvel ezelőtt hunyt el Antall József, a rendszerváltást követő demokratikus időszak első miniszterelnöke.
(Budapest, 1932. április 8. – Budapest, 1993. december 12.)
Id. Antall József és Szűcs Irén második gyermekeként született. 1942-től a budapesti Piarista Gimnázium tanulója. 1950–1962 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója; magyar–történelem szakos középiskolai tanári, levéltáros, muzeológus és könyvtáros diplomát szerzett. 1954–1955-ben az Országos Levéltárban és a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955–1957-ben a budapesti Eötvös József Gimnázium, 1957–1959-ben a Toldy Ferenc Gimnázium tanára. 1959-ben az 1956-os forradalomban történő részvétele miatt eltiltották a tanári pályától, 1959–1961 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. 1963-tól 1990-ig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban tudományos kutató, majd igazgatóhelyettes, 1974-től megbízott főigazgató, 1984-től főigazgató.
A rendszerváltoztatás előestéjén, 1989-ben a Magyar Demokrata Fórum szakértőjeként vett részt a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokon. 1989. október 21-én a Magyar Demokrata Fórum elnökévé választották. Miután pártja az 1990. évi országgyűlési választásokat megnyerte, 1990. május 23-tól haláláig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Antall József családi indíttatása (apja a II. világháború idején menekültügyi kormánybiztos, anyai nagyapja, Szűcs Jenő Klebelsberg Kunó helyettes államtitkára) és személyes ambíciói szinte kijelölték köztisztviselői pályáját, ezt azonban megakadályozta az 1990-ig tartó pártállami-állampárti időszak. Emiatt választotta a bölcsészetet: levéltárosként, tanárként, könyvtárosként, muzeológusként dolgozott. Az 1956-os forradalom aktív résztvevőjeként diákjaival együtt jelen volt a tüntetéseken, vezetésével zajlott le a Független Kisgazdapárt országos székházának visszafoglalása és fegyveres őrzésének megszervezése. Az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották. A forradalom és szabadságharc leverése után a szovjet és magyar hatóságok letartóztatták. Az 1963-as amnesztia után orvostörténészként kezdett el dolgozni, kiemelkedő szerepe volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár megszervezésében, nemzetközi elismertetésében.
Miniszterelnöki-pártelnöki tevékenységében egyesítette a Magyar Demokrata Fórum három eszmei irányzatát: a népi-nemzeti mozgalmat, a kereszténydemokráciát és a nemzeti liberalizmust. Koalíciós kormányában az általa vezetett párton kívül a Független Kisgazdapárt, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt vettek részt. Az Antall-kormány 1990 májusában, programjában meghirdetett négy fő alapelve szerint a szabadság, a nép, a gazdasági fordulat és az európaiság kormánya kívánt lenni. Gyökeres fordulatra volt szükség a külpolitikában, amely az euroatlantizmust, a határon túli magyarság szerepének átértelmezését és a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatok újrafogalmazását jelentette. Az Antall-kormány hivatali idején szűnt meg a Varsói Szerződés, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, és Magyarország társulási megállapodást kötött az Európai Unió jogelődjével, az Európai Közösséggel.
Marinovich Endre írása nyomán (Nemzeti évfordulóink, 2018.)
