Tisztelettel köszöntöm a LII. Országos Honismereti Akadémia résztvevőit Cegléden!
Kossuth városa: a legtöbbször ez a két szó jut az emberek eszébe elsőként a Cegléd szó hallatán. A fenti idézetből kiderül, hogy mi volt és mi ennek a szókapcsolatnak ma is vállalható tartalma. Nekünk egyébként hivatalos bizonyítékunk is van erről a különleges tényről: a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére!
Városunk múltja gazdag örökséget jelent az utókor számára. Cegléd – szomszédjaihoz hasonlóan – a mezőváros („magyar város”) tipikus példája volt. Magas lélekszám, viszonylagos szabadságot jelentő autonómia, önálló, a polgárosodás útját választó parasztság: ezek a leglényegesebb ismérvei ennek az együttélési formának. A város képe is megőrizte ennek a múltnak a jellemző jegyeit: városias központ, nagy kiterjedésű külterület, a határban tanyarendszer. Ez utóbbi minden központi irányítás nélkül alakult ki annak a gazdasági elvnek megfelelően, mely szerint megvalósítható a város és a hozzátartozó mezőgazdasági terület egysége.
A város természetes vízfolyása a pilisi szőlőkben eredő és a Tiszába torkolló, több mint 50 km hosszúságú Gerje. A patakot sok értékes növény- és állatfaj kíséri; az itt folyó komplex ökológiai kutatásoknak köszönhetően ma már országosan közismert és védett a pókbangó itt található élőhelye. A belterületen a Rákóczi úti ostorfasor és még számos szép fa tartozik védelem alá.A természeti kincsek között ott a gyógyvíz is: ennek használatára épült és nyílt meg 2004-ben a Ceglédi Termálfürdő és a hozzá tartozó fontos létesítmény sora.
Településünk címere 1974 óta a kék színű, aranyszegélyű pajzsban ágaskodó, jobbra forduló, kétfarkú, nyelvét kiöltő aranyszín oroszlán.
Cegléd mai képe a millenniumi években vált teljessé: köztereink, köz- és magánépületeink az alföldi szecesszió legszebb példáit jelentik. Az idő, a pénz és a tudatlanság pusztításai ellenére az utóbbi időben újra életre kelt ez a különleges stílus Cegléden. A református nagytemplom, a szomszédjában álló evangélikus templom, a Széchenyi úti kápolna, a városháza, a gimnázium, a Kossuth Múzeum nem a régi századokban épültek, de mindenképpen a magyar építészeti hagyomány legszebb példái közé tartoznak.
A város büszkén tekinthet szellemi örökségére is. Itt tanított Szegedi Kis István prédikátor, itt született Tömörkény István író, a gimnázium tanára volt Pais Dezső nyelvész, itt van a sírja Földváry Károly honvédezredesnek, és egykor húsz éven keresztül Kossuth Ferenc volt az országgyűlési képviselőnk.
A közelmúltban helyi géniuszok is munkálkodtak Cegléden. Gubody Ferenc polgármester, Unghváry László kertész, Rónay János bádogos, Réthy Lajos festő, Faragó Lajos épületszobrász nevét nemcsak a városban, hanem az egész országban ismerték. Számos szomorú esemény is kötődik a város nevéhez. Az egykori ceglédi laktanyában 1944-től 1946-ig fogolytábor működött; tragikus történetének dokumentumai hozzáférhetők. A terület 2016 óta történelmi emlékhely.
„A honismeret egyik fő oszlopa a helytörténet, a köztörténet hajszálgyökérzete” – olvasható a Honismereti Szövetség honlapjának bemutatkozó szövegében. Tiszteletre méltó törekvés ez és a jelek azt mutatják, hogy a 21. században is vannak fáradhatatlan önkéntes szervezői, művelői ennek a mozgalomnak! Hiszen a hagyományok, az ismeretlen tények feltárása, gyarapítása és közzététele csak ilyen emberek tevékenysége révén lehetséges. Dicséret illet mindenkit, aki hosszabb vagy rövidebb idő óta sikeresen tovább élteti múltunk örökségét. Külön örömet jelent számunkra, hogy az LII. Országos Honismereti Akadémia témaköre a magyar reformkor, az a korszak, amely országunk számára is megújulást jelentett.
„Cegléd. … Mindent tőle kaptam, amiről később azt hittem, hogy magam szereztem” – írta egykoron a szintén helyi születésű Kárpáti Aurél. Reméljük, hogy a mai látogató sem távozik majd üres kézzel Ceglédről!
