1909-ben született az irodalmi és néprajzi hagyományokban egyaránt gazdag Szatmárban, a jelenleg Romániához tartozó Szatmárnémetiben. Teleki Pál, Györffy István közelében telítődött azzal a tudással és érzelemmel, amely egész életére meghatározta munkásságát. A Regöscserkészet egyik megszervezőjeként ráirányította a nagy múltú ifjúsági szervezet figyelmét a népi kultúra értékeire és a nép sorsáért való felelősség jelentőségére. Szervezőkészségére jellemző, hogy még az orosz hadifogságban is irodalmi műsorokat, szavalóesteket rendezett, ezzel enyhítette a fogolytábor lélekölő hatását. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeumban megszervezte az önkéntes néprajzi gyűjtők pályázati rendszerét, s tudományos ambícióit is feláldozva ennek a mozgalomnak lett szellemi motorja. Felkutatta és munkára serkentette azokat a néptanítókat, lelkészeket, kétkezi munkájuk után élő embereket, akikben élt a szülőföld népének szolgálata iránti vágy. Olyan mozgalmat hozott létre, amely immár 40 esztendeje néprajzi és nyelvészeti dolgozatok tízezreivel gazdagította a tudományt s tette lehetővé a legnehezebb években is, hogy tagjai ne csak szóval, de cselekedettel is megvallhassák magyarságukat. Jórészt ebből a néprajzi gyűjtőmozgalomból terebélyesedett ki az 1960-as években a szervezett honismereti mozgalom. Az 1970-es évek elején Morvay Péter volt az első szerkesztője a Honismereti Híradónak, a Honismeret című folyóirat elődjének.